Fontos tudnivalók a májusi kerékpárversenyről

A februári lapszámban már jeleztem, hogy Lovasberényen egy elég nagyszabású kerékpár verseny fog áthaladni. A mezőny megérkezése idején komoly korlátozásokra kell számítanunk a falun belül, valamint a 811 számú főúton is.

A verseny időpontja 2022. május 6. (péntek). A mezőny előreláthatólag 14:00 óra magasságában érkezik Vereb felől, áthalad az Arany János és a Rákóczi utcán majd a lámpás kereszteződésnél balra fordulva a 811. számú főúton hagyja el a Berényt Székesfehérvár irányába.

Az érintett útszakaszok előreláthatólag 11:30-tól lezárásra kerülnek, ez azt jelenti, hogy ettől kezdve járművel nem lehet ráhajtani, a gyalogos forgalom pedig 13:00-tól lesz beszüntetve. Az út a versenyzők távozását követően egy óra elteltével kerül újra megnyitásra. Összegezve tehát, a jelzett időpontban 11:30 és 15:00 között sem Székesfehérvár, sem Vereb irányába nem lehet majd elhagyni a települést, illetve az Arany János utca és a Rákóczi utca lezárásra kerül. Fehérvár csak Nadap irányából lesz megközelíthető, hiszen Csákvár is érintve lesz, mert a versenyzők a megye székhelyről Zámolyt és Csákvárt érintve távoznak. Az időpont rendkívül kritikus, hiszen a fehérvári munkahelyeken pont ez idő alatt lesz műszakváltás, és azt még nem tudjuk, hogy a buszok milyen formában fognak közlekedni. Figyeljük a busztársaságok közleményeit is.

A szervezőkkel folyamatosan egyeztetünk, amennyiben új információ kerül a birtokunkba, haladéktalanul megosztjuk Önökkel.

Südi Mihály polgármester

Jön június, a mi fesztiválunk!

„Kizárólag a küzdésben voltam jó, de legalább mindig azért küzdöttem, amiben hittem!” Aki ismer, az tudja, hogy ez a mondat a mottóm, az ars poeticám, és igyekszem hűnek lenni hozzá. Sokszor bizonyosodott be számomra, hogyha kiemelkedően nem is rendelkezem nagy tehetségekkel, az élet azon területein értem el sikereket, amiben hittem, és amibe kellőképp képes voltam beletenni az energiámat. Amikor 2019. augusztusában elkezdtem dolgozni a Rónában, egy olyan mederbe ugrottam, ami nemcsak mély volt, de sem a hosszát sem a folyásának irányát, sem a ritmusát nem ismertem. Nem voltam jó úszó, azonban annál nagyobb sodrást akartam. Nem hazudok, volt, hogy nem kaptam levegőt. Volt, hogy átkoztam magam azért, mert nekem sosem elég a patak, a csendes folyó. Őszinte leszek, volt, hogy azt kívántam, bárcsak a parton maradtam volna!

Hogy ezt mért írom le és mért osztom meg veletek? Gyermekkorom óta foglalkoztat a dolog, hogy valami maradandót alkossak! Valamit, ami tőlem, belőlem születik, mégis sok embernek okoz örömet.

Amikor 2019. év végén leültem Polgármester Úrral beszélni az elképzeléseimről, a jövőről, teljes egyetértésben a támogatásáról tett tanúbizonyságot. Azóta eltelt bő két év, és immáron harmadszorra álltam neki év elején egy most már hatalmasnak látszó szikla faragásának, cipelésének, amit idén először, de végre le szeretnék tenni a sebesen áramló folyóba. A Cziráky Fesztivál keretein belül egy olyan eseményre készülök, amely Lovasberény történelmében – hiszem -, hogy még sohasem volt. Egy olyan rendezvény, amely belőlem és tőlem indul, és szívből remélem, sokunknak okoz örömet a település határain innen és túl. A Cziráky Fesztivál kétnapos esemény, amely június 4-én egy zenei performansszal kezdődik, amit igyekeztünk a mellém szegődő Fiatal Aktivisták Szövetségének tagjaival úgy összeállítani, hogy idősek és fiatalok számára egyaránt érdemes legyen kilátogatni a Cziráky Katély parkba. Június 5-én pedig a Cziráky Fesztivál második napján a helyi lovasok szervezésében Lovasnappal készülünk, ahová ismét öröm lesz kisétálni. Hiszek benne, hogy az a szikra, ami 2019-ben kipattant a fejemből – majd 2020-ban és '21-ben évről évre nagyobb kővé, pillérré fejlődve -, idén, 2022-ben úgy kerül bele erős sziklaként ebbe a bizonyos sebes és folyton haladó folyóba, hogy méltó alapköveként szolgál egy évek múlva sokkal, de sokkal kiterjedtebb rendezvénynek. S hogy valóban a mienk, lovasberényieké legyen, a rendezvényen belül megálmodtam a Berényiek Sétánya elnevezésű „utcát”, ahová még mindig gyűjtöm azokat a helyi termelőket, vállalkozókat, egyesületeket, egyházakat és civil szervezeteket, akik csatlakoznának hozzánk, és bármilyen promóciós anyaggal, készített vagy termesztett termékükkel nemcsak részt vennének, de igencsak hozzátennének a Berényiek Sétányához, és ezzel együtt a rendezvényhez. Legyen az pékáru, méz, dió, állatsimogató, növénykiállítás, vendégház promóciója, a Berényiek Sétányán helye van és helyet érdemel, ha LOVASBERÉNYI!

Ha olvasod, látod ezt a felhívást, és egy pillanatra is megfordul a fejedben, hogy neked szól, hívj vagy keress bátran! Telefonszámom: +3630 012 5940

„Kizárólag a küzdésben voltam jó, de legalább mindig azért küzdöttem, amiben hittem!” – Hiszek Lovasberény rendezvényében! Hiszek a Cziráky Fesztiválban! Találkozzunk június 4-én és 5-én, mikor egy újabb szikla alapkőként kerül a folyóba!

Fülöp-Weigler Bettina Anna

Kedves Vilma, falubeli és szőlőhegyi Polgártársak! Hantos Balázs szóra sem érdemes operász-borász vagyok.

Először nem is az előző cikkem óta eltelt 13 évről írnék, fontosabb, hogy a faluban történt változásokról ejtsek szót. Ehhez viszont vissza kell mennem a kezdetekhez.

Lovasberény egy szigorúan zárt közösség volt, reformátusok és katolikusok elkülönülten éltek egymástól, egyformán nem szerették az idegeneket. Ma már ez nincs így. Ez az első nagy változás.

1978 szép őszi, szeptemberi napján, egy Borisz próba után legkedvesebb barátom, kollégám, Ütő Endre épp megpróbált életet lehelni legendás Zaporozsecébe.
- Hová mész Bandi - kérdeztem.
- Van egy kis szőlőm Lovasberényben, készülök a szüretre. Mit csinálsz délután, nincs kedved lejönni velem? Este jövünk vissza.

Betoltuk a Zapit, ledöcögtünk. Körülnéztem és előbújt belőlem az anyai ágon örökölt paraszti vér. - Nincs itt a közelben még egy eladó, hasonló présház? - Van, mondta Bandi -, és este már Endre második szomszédjaként jöhettem haza. Pápai Istvántól és Tugyi Pálnétól teljes 25.000 forintért vettük a birtokot, nádtetős présházzal, szőlővel. Ennyit azóta azért nem romlott a forint. Ez a második nagy változás.

Szinte velünk egy időben lettek gyüttmentek a mi közvetítésünkkel - most csak a szakmabelieket sorolnám - a Takács Tamara - Jandó Jenő házaspár, világhírű zongoraművészünk. Tőlünk teljesen függetlenül B. Nagy János kiváló tenorista szintén itt vett présházat, akitől a cserépkályha és kemence építését leshettem el. Senki nem gondolta volna az ABC pénztáránál sorban állva, hogy az a sáros, agyagos ember előző nap még a Párizsi Nagyoperában énekelte Radamest.

Mára gyakorlatilag teljesen kicserélődtek a diósi birtokosok. Ez a harmadik változás. A megöregedett helybeliek egymás után eladták szőlőiket, kár, hogy az új tulajdonosok (tisztelet a kivételnek) nem művelik. Viszont már sokan itt is laknak állandóan, többen fiatalok gyerekekkel. Az egyedüli régi falubeli gazda a mi sorunkon Szili János. Tőle tanultam meg szőlőt, gyümölcsfát oltani, örökké hálás vagyok érte. Még szeretnék írni két, már rég eltávozott szomszédunkról: a legendás Czövek Janitól kaptunk egyszer három óriás fej fokhagymát, melyet azóta is, immár 40 éve ültetünk vissza, nem fajzik el.

Bandival másik közös szomszédunk Horváth Gyuri bácsi volt, akit egymás között csak a „hegy esze” büszke címmel tituláltunk. Az ostorral való rittyentésre, metszésre, borkezelésre ő tanított meg. És most jön a lényeg, a legnagyobb változás, ami a szőlőhegyen történt: egy nyár esti szokásos szomszédolás, borozgatás közben azt találtam mondani, hogy én itt csak egy gyüttment vagyok. Idézem felejthetetlen szavait:
– Nono ecsém! Már nehogy megsértődj! Te itt nálunk a faluban csak egy nagy senki vagy! Ha a fiaid elvesznek majd egy szép berényi kislányt, majd ők lesznek a gyüttmentek. Az ő gyerekeik, a te unokáid mondhatják majd magukat igazi nagybetűs Berényi Polgároknak.

Ez az igazi nagy változás, mert ma már nem érzek különbséget a régi szőlő tulajdonosok és az új jövevények között.

A faluban elsőnek Ütő Endre (akkor még budapesti lakosként) vett meg egy régi parasztházat. Utána sok fiatal, dolgos család telepedett le Lovasberényben. Az ő gyerekeik és a régiek népesítik be az iskolát. Úgy látom sok vidéki településsel szemben nincs elöregedési, elnéptelenedési probléma. Van már csatornánk, javulnak az útjaink, bővül az iskola, új óvoda épült.

A Giro d’Italia is észrevette ezt a fejlődést és úgy döntött, hogy útba ejti községünket. Egész Európa láthat majd bennünket.

Összegezve: nagyon meg vagyok elégedve az utóbbi években történt fejlődéssel, csak így tovább!

Magamról – Vilma kérdésére válaszolva – röviden csak annyit: 13 év alatt megöregedtem. Régebben az egész szőlőt be-, vagy kikapáltam egy délelőtt, ma ketten a feleségemmel három nap alatt tudjuk csak a szőlőtövek alját megkapálni. De nem adjuk fel, a legjobb borunk nekünk van. Legalábbis azt hisszük.

Két fiunk után öt unokánk van. Sajnos nem berényi lányokat vettek el, de nagyon gyakran jönnek látogatóba.

1995-ben mi is megvettünk egy hosszú házat nagy kerttel a Kossuth utcában.

Itt építettünk ketten a feleségemmel egy kerti vendégváró kiülőt kemencével és sparherdes sütővel. Még érettségi találkozót is tartottunk alatta.

A konyhában is készítettünk egy tégla duplasütős, kandallóval egybeépített, füstjáratos sparherdet, mely állandó használatban van. Nem is emlékszem, mikor vettünk utoljára boltban kenyeret.

Magamról csak annyit: 13 éve mentem nyugdíjba, évekig énekeltem még az Operában, legutoljára három éve. Ez azt jelenti, hogy 1974 óta 45 évig dolgozhattam az Operában. Ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról. Sajnos ma olyan igazgatónk van, aki nem nagyon szereti az idősebb énekeseket, pedig vagyunk néhányan, akik fel tudnánk venni a versenyt a mai fiatalokkal. Talán jön majd egy új, más elveket valló direktor, én még bizakodom, hogy felléphetek a felújított Operaházban.

Azért hiányolok valamit: nincs focicsapat, nincs már Liget Presszó, alias Csöcsi! Van-e még valaki, aki tudja, hogy mi az és hol volt a Gödör? Vajon lesz-e még valaha vonatunk?!

Felkérem következő láncszemnek dr. Török Attilánét, Ilikét, diósi szomszédunkat. Férjével együtt szinte állandóan itt laknak. Ilike, kérlek írd meg tapasztalataidat itteni életetekről!