Mindenki a legjobbat szeretné biztosítani gyermeke számára a kiválasztott óvodában is. Inspiráló környezetet, ami segíti a fejlődést, családias légkört, játszótársakat.

Kétféle óvoda típust különböztetünk meg összetételt illetően:

1. Homogén óvodai csoportnak nevezzük az azonos korú gyerekekből álló csapatot. A csoport minden tagja ugyanabban a nevelési évben kezdi az óvodát, amelyben betöltik a harmadik életévüket. Óvodai éveiken együtt vonulnak végig, kiscsoport, középső, majd nagycsoport után együtt ballagnak és mennek iskolába.

2. A heterogén csoportban ezzel szemben kevert a gyerekek életkora, óvodát kezdő kiscsoportos korú apróságtól a már fél lábbal suliba járó nagyobbacskáig. Ezt a formát nevezzük vegyes életkorú csoportnak.

Az újabb javaslatok az oktatásban azt célozzák meg, hogy az óvoda egy családbarát, a családi nevelést kiegészítő, ahhoz hasonlatos dolog legyen. A vegyes életkorú csoport ennek a feltételnek jobban megfelel, mint a régi rendszer, az azonos életkorú gyermekekkel.

Sok szülőt az rettenti el a vegyes csoporttól, hogy kisebb gyermekét féltenie kell a nagyobbaktól, az idősebb lurkót pedig attól, hogy visszahúzzák a fejlődésben a nála fiatalabbak.

A világ most olyan fejlődésen megy át, ami alapján feltételezzük, hogy a jövő embere akkor fog tudni jól érvényesülni, ha együttműködő, rugalmas, jól kommunikál, igazi kreatív csapatjátékos. A vegyes csoport pedig ebből a szempontból a lehető legéletközelibb a szociális készségek fejlesztéséhez. A kicsik látják maguk előtt a jó példát, motiváltak, a nagyobbak pedig türelmet, gondoskodást, odafigyelést tanulnak.

Óvodánkban vegyes életkorú gyerekek nevelésével foglalkozunk. Mivel az életre nevelünk, így nem kérdés, hogy ezt a fajta csoport összetételt tartjuk a legéletszerűbbnek.

Már maguk a mindennapok, a folyamatos napirend kialakítása is jobban hasonlít egy családias közeghez, mint egy intézményes neveléshez.

1. Természetesebb, megnyugtatóbb közeg. A csoportnak csak egyharmada „új” az év elején. Ez az egyharmad szorong, netalán sírdogál a szülők távozásakor, míg a kétharmad már felszabadultan és a lehetőségeket jól ismerve játszik. Ezt látva hamarosan magával ragadja az újonnan jötteket is. Megszokott az is, hogy a már „régi óvodások” pátyolgatják, dajkálják újonnan jött kispajtásukat. Ez természetes folyamat, hiszen ők is ezt érezték, látták az óvónéniktől és a nagyobbaktól, amikor ők kerültek a csoportba.

2. Tudjuk, hogy az óvodások spontán utánzással tanulnak, és erre jó mintákat ad az óvónő is, de ha gyerekektől is látja és hallja ugyanazt, az utánzás bátrabb lesz, könnyedebb és gyorsabb. A vegyes csoportban nevelődő gyermekek jellemzően fogékonyabbá válnak a toleranciára, nagymértékben fejlődik empátiás készségük, segítő-gondoskodó magatartásuk.

3. Itt sokkal nagyobb érzelmi biztonságban töltik három-négy óvodai évüket, hiszen óvónőik, dadusaik nem változnak akkor sem, ha ők nem mennek iskolába, csak egy évvel később. Nincsenek feszültségek, hogy ki, mikor, milyen csoportba kerüljön, netán melyiket ismételje. Stabil érzelmi beágyazódást ígér.

4. Az is segít, hogy nemegyszer a gyerekek testvérei is megjelennek a csoportban, vagy ha nem, a helyzet akkor is „családias” a különböző életkorú gyerekek együttélésével.

Kicsik és nagyok együtt?

Ebben a csoportformában érvényesítjük „az együtt és külön elvét”, amely rugalmasan igazodik a gyermekek egyéni igényeihez. A kicsikre jellemző, hogy önállóbbak, vonzzák őket a nagyobbak tevékenységei, előbb ügyesednek. Nem jelent majd később problémát akár a kötött tevékenységeken való részvétel sem, mert látják, hogy a nagyoknak olyan „teendőik” vannak, amin látszik, hogy szívesen vesznek részt. Van idejük a kicsiknek „felkészülni” arra, hogy majd az ő életükben is eljön ez az idő, de addig csak akkor vesznek részt benne, amikor késztetést éreznek rá.

Természetes módon van jelen az eltérő fejlettség is. Az életkori lemaradásokat csak az óvónő észleli, és ehhez igazítja a fejlesztési lehetőségeket. A gyermekek így észrevétlenül hozhatják be lemaradásukat, és azt nem kudarcként élik meg.

Végül is fontos tudni, hogy az óvoda feladata nem az, hogy iskolára készítsen elő, hanem az, hogy az óvodáskorú gyerekeknek a lehető legkedvezőbb - és ezáltal legfejlesztőbb - környezetet biztosítsa sok szabad játékkal, spontán utánzási lehetőségekkel. Az iskolába soha nem kész iskolások mennek, hanem mindig óvodások, akik a következő egy-két évben lesznek iskolaéretté nagy egyéni különbséggel!

Így az óvodai évek valódi élménnyé válhatnak, melyre a gyermek is és mi magunk is boldogan emlékszünk majd vissza.

Vidákovics Dezsőné

Lovasberény Község Önkormányzata az Emberi Erőforrások Minisztériumával együttműködve kiírja 2021. évre a Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíj-pályázatot felsőoktatási hallgatók számára („A” típusú pályázat) és felsőoktatási tanulmányokat kezdeni kívánó fiatalok számára („B” típusú pályázat).

A pályázat beadásához a Bursa Hungarica Elektronikus Pályázatkezelési és Együttműködési Rendszerében (EPER-Bursa rendszer) pályázói regisztráció szükséges, melynek elérése: https://www.eper.hu/eperbursa/paly/palybelep.aspx

Azok a pályázók, akik a korábbi pályázati évben regisztráltak a rendszerben, már nem regisztrálhatnak újra, ők a meglévő felhasználónév és jelszó birtokában léphetnek be az EPER-Bursa rendszerbe.

A pályázói regisztrációt vagy belépést követően lehetséges a pályázati adatok feltöltése. A pályázati űrlapot minden évben újra fel kell tölteni. A személyes és pályázati adatok ellenőrzését és feltöltését követően a pályázati űrlapot kinyomtatva, aláírva a Lovasberény Község Önkormányzata Lovasberényi Polgármesteri Hivatalában kell benyújtani. A pályázat csak a pályázati kiírásban meghatározott kötelező mellékletekkel együtt érvényes.

A pályázat rögzítésének és az önkormányzathoz papír alapon történő benyújtásának határideje: 2020. november 05.

További információt kaphatnak: www.emet.gov.hu (Bursa Hungarica), Lovasberényi Polgármesteri Hivatal, telefon: 22/456-024/5 mellék.

Polgármesteri Hivatal

2008-ig versenyeztem, amely helyezések emlékét
kedves kis kecském sajnos megsemmisítette a tavalyi évben.

 

Kerecsényi Stefánia Csenge vagyok 1994-ben születtem és azóta is itt élek Lovasberényben.

Az állatok szeretete már egészen kiskorom óta jelen van az életemben, a lovak iránt különös rajongás alakult ki. Amikor Debrecenben a Virág Karneválon felülhettem életemben először egy rendőrlóra, rögtön magával ragadott ezeknek az állatoknak a hihetetlen aurája.

Az első lovas óráimat keresztapukám jóvoltából élhettem át. Itt elkezdtem megtanulni a lovakkal való alapvető munkákat, mint a lovak tisztán tartását, csutakolását, nyergelését. Majd 2002-ben a Pátkai Red Horse Ranchon megismerkedtem a western lovaglással, és azóta is ezt a stílust űzöm.

Ami miatt ezt a szakágat részesítem előnyben az a lovakkal való kommunikációban rejlik. Véleményem szerint sokkal lazább, könnyedebb mint a klasszikus lovaglás. A western lovaglás inkább a kényelemről szól, hiszen a régi cowboyok naphosszat lóháton ültek míg a marhákat terelték, így a nyereg nagyobb felületű és sokkal stabilabb érzést nyújt. A hosszabb szárak és több lábmunka a lovast jobban igénybe veszi, de ez a ló kényelméért megéri.

2003-ban kicsit több mint fél év lovaglást után Akasztón a Magyar Western Egyesület által rendezett versenyen 3. helyezést értem el Trail versenyszámban. Itt a farmon lóhátról történő munkákat sűrítik be egy futamba (rudak fölött érintés nélkül mind a 3 jármódban áthaladni, földön fekvő hídon zavartalanul átsétálni, kaput kinyitni-áthaladni-visszacsukni stb.). 2003-ban Csengődön szintén Trail-ben 3. hely, 2004-ben Veszprém Trail Országos Bajnokságon 4. hely, 2005-ben Kaposvár Országos Bajnokságon Trail, Pleasure, Halter versenyszámban is 1. he-lyezés. 2008-ig versenyeztem, amely helyezések emlékét kedves kis kecském sajnos megsemmisítette a tavalyi évben.

Ezután már csak hobbiként űztem a lovaglást. Ám a sors úgy hozta, hogy 2016-ban a volt edzőm felhívott, és ezután segítségként gyerekeknek órát tartottam, akik éppen akkor kezdtek ismerkedni a lovaglás örömeivel. El is végeztem a Lovas Sportoktatói iskolát.

Attól kezdve nap mint nap ezt csinálom immár saját lovakkal saját kis területemen.

Számos gyerek és felnőtt tanítványom van, így bátran kijelenthetem, hogy bármely korosztálynak megfelelő ez a fajta mozgásforma. Nincs annál jobb érzés kicsik és nagyok számára, amikor egy közel 500 kg-os, önálló akarattal rendelkező állatot egy szinte láthatatlan, egészen apró mozdulattal irányítunk. Ez hihetetlen nagy önbizalmat ad, ugyanakkor végtelen alázatot követel. Aki nem hiszi, járjon utána! Várom szeretettel!

Szeretném felkérni következő láncszemnek gyerekkori barátomat Nagy Zsoltot. Kérdéseim a következők: Mennyiben változtatta meg a hírnév az életed? Családi életedet mennyire tudod összeegyeztetni a sok edzéssel és utazással?