A szótár szerint a kazal a szálastakarmány (gabonaszalma, széna) olyan halma, amely hosszan elnyúló, téglalap alapterületű, profilja pedig háztetőre emlékeztet. A Lovasberény déli végén levő különös természeti képződményre ennél találóbb nevet nagyon nehéz volna adni. A Kazal-hegy teljes hossza megközelíti az egy kilométert, miközben szélessége alig száz méter. Oldala olyan meredek, alakja annyira szabályos, hogy sokan mesterségesnek vélik, pedig ez minden kétséget kizáróan a Természet alkotása.

A Kazal-hegy északi végében az 1870-es évektől kezdődően kezdtek bányászni; szerencsére a kitermelés abbamaradt, a jókora falfelület pedig bepillantást enged a hegy belsejébe. Különösebb feltűnő rétegezettséget nem találni, a vonulatot szinte kizárólag egy nagyon érdekes anyag, lösz alkotja. A lösz nem más, mint a jégkorszak idején a szelek által felkapott majd lerakott sárgás színű por, amely képes meredek falakat alkotni. Hazánkban a leghíresebbek a Duna jobb partján és a Balaton keleti részén levő löszfalak. A berényi Kazal-hegyet is az ekkoriban tartósan északias szelek építették fel, erre pedig van bizonyíték is. A löszrétegben „időkapszulaként” különféle ősmaradványok maradtak fenn. Szili István, a gyermekkorát Lovasberényben töltő székesfehérvári tanár és természetbúvár jégkorszaki csigafajok vázai mellett elszenesedett fadarabokat is talált, amelyeket a vizsgálat cirbolyafenyőnek határozott! Ez az örökzöld, 1800 méteres tengerszint feletti magasságig megélő magashegységi fa ékes bizonyítéka a Kazal-hegy jégkorszaki eredetének.

A lösz valójában a kiváló termőképességű fekete mezőségi talaj alapkőzete. A mezőföldi löszpuszták az évezredek óta folyó mezőgazdasági művelés miatt már csak parányi foltokban (főleg meredek völgyoldalakon és lejtőkön) maradtak fenn, ott azonban szemkápráztató látványt nyújtanak. Ilyen csoda tárul a szemünk elé tavasszal a Kazal-hegyen is: a lágy szellőben ringatózó „árvalányhajtengerből” ezernyi lila gömböcskeként magasodnak ki a hangyabogáncsok virágzatai. A látvány az ázsiai sztyepéket idézi. Nem véletlenül: az elképesztően meredek és az erős napsugárzásnak kitett nyugati lejtőn olyan szárazság uralkodik, akárcsak a füves pusztákon, ahol a fák már nem tudnak megélni. A Kazal-hegy két oldala ezért ma már markánsan különbözik. Az árnyékosabb keleti lejtőt a legeltetés felhagyása nyomán sűrű galagonyaállomány borítja, míg a nyugati kitettségű oldal fátlan, így a gyönyörű löszgyep csaknem teljes pompájában megcsodálható. A fűfélék között rengeteg virágos növény bontogatja szirmait és csalogatja illatával a rovarokat: a rózsaszín kakukkfű, a kék borzas len, a sárga törpezanót vagy a lila budai imola. Az ezredfordulón egy lelkes érdi kutatónő, Szerényi Júlia egy növényritkaságot is talált itt, a fokozottan védett gyapjas csüdfüvet. A „hegy” teteje – ahol a meredek domboldal a bányászat miatt egyből függőleges löszfalba vált át – egy másik, még különlegesebb táj hírmondója. A szakadék peremén többek között heverő seprőfű, taréjos búzafű és apró nőszirom alkot félsivatagot idéző, extrém szárazságtűrő növénytárulást. (Tudományos alaposságú kutatások híján egyelőre csak feltételezhetjük, micsoda különleges rovarvilágnak adhat otthont ez az élőhely!)

A Kazal-hegy állatvilágának legfeltűnőbb tagja is az egykori bánya környékén talált otthonra. A színpompás gyurgyalagról van szó, amely csodálatos tollazatával a trópusi madarakat idézi (és valóban Afrikában tölti az év nagyobb részét). Itt van Lovasberény határának legnagyobb fészektelepe, ahol jó körülmények között, szinte zavarás nélkül figyelhetjük meg a madarak életmódját. Elég csak a régi szeméttelep mellett megállni és kézitávcsővel követni a levegőben prüttyögő hangot hallató madaraink lenyűgöző légi mutatványait. A közhiedelemmel ellentétben a házi méh nem is túl gyakori zsákmányállata, fiókáinak és saját magának minden repülő rovart elkap a szárnyashangyáktól a lepkéken át a poszméhekig és a szitakötőkig. A függőleges partfalakba ássa költőüregét. A falon sokkal több a lyuk, mint ahány pár gyurgyalag él itt; az üres lyukakban seregély, mezei veréb, esetleg kuvik rendezkedik be.

Ez a kis írás nem vállalkozhat arra, hogy a Kazal-hegy teljes élővilágát bemutassa. (Még a szakemberek közül is kevesen ismerik a helyet, időszerű tehát a terület növényzetének, állatvilágának pontos feltérképezése.) De kedvcsinálóként talán elegendő, hogy a vállalkozó kedvűek túracipőt húzzanak és egy órára a falu végére kiruccanva a közép-ázsiai sztyepeken vagy az afrikai szavannákon érezzék magukat.

dr. Flesch Márton
Kovács Gergely Károly

Következő lapzárta időpontja:

2024.

július 19.

 

termofold

gecs

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human