Magyarországon 2008-tól május 8-án ünnepeljük a Fagylalt Napját. Római ötös, a V tölcsérre hasonlít, 8 pedig két gombóc fagyit jelképez.

A kínaiak már több mint ötezer éve ismerik. Akkortájt nem állt másból, mint hó, tej, gyümölcslé és fűszerek keverékéből.

Az arabok és a perzsák vitték magukkal a Földközi-tenger partjára. Kezdetben főúri csemegeként szolgált a méz, gyümölcsök, fahéj, rózsavíz és ibolya hozzáadásával készült hűsítő.

Hippokratész diétája részeként és terápiás szerként alkalmazta betegeinél.

Magyarországra csak a középkorban jutott el az olaszok által, és a fogyasztása viszonylag lassan terjedt el.

Az idők folyamán a fagylalt készítés egyre csak fejlődött. Az 1700-as évek végére Párizsban mintegy 80 féle fagylalt között válogathattak az emberek. Néhány évszázad alatt nemcsak a fagyi ízesítése, hanem előállítási technológiája is gyökeres változásokon ment át. Tömegcikké a XIX. század végén vált, amikor megjelentek a jéggépek a konyhatechnológiában. 1904 júliusában nyerte el azt a formát, amit jelenleg ismerünk, azaz ostyából készült tölcsérbe töltötték a gombócokat.

A fagylalt elnevezés rendkívül színes élelmiszercsoportot jelent. Békésen megfér benne a tej-, gyümölcs- vagy tejszínalapú készítmények hosszú sora. A klasszikus receptben szereplő alapanyagok, vagyis a tej, a tojás és a cukor ízlés és szükség szerint lecserélhetők vagy gazdagíthatók. Így valóban ezerféle íz és szín alakítható ki. Azonban a mértékletességről akkor sem szabad megfeledkezni! Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy: ahogy a szánkban semmivé válik, épp úgy ez történik a kalóriatartalmával is...

Vörös Zsuzsanna