Húsvét hétfői túranap, avagy kavicskeresgélés a szabadban!

Egy nap, mikor a nádfedeles ház megnyitotta tulipános kaput.

Még január eleje volt, mikor lebattyogtam egy hatalmas vödörrel a Boro-Berta Kft-hez, azaz a lovasberényi Tüzépre, és hatalmas őzike szemekkel kerestem fel az ott dolgozó férfiakat, hogy nekem bizony kulé kavicsra lenne szükségem. Azonnal tudták, hogy nem a kerítésem mellé, vagy a kocsibejárómba szánom, így csak annyit mondtak: „Leghátul, jobbra… Válogass kedvedre!” Gyűjtöttem nagyot, simát, fehéret, barnát, kicsit, gömbölyűt, töröttet és különlegeset, mert tudtam, hogy egy nap minden kavics megszólítja és megtalálja majd azt az egyetlen embert, aki számára tökéletes lesz. Hazaérve, átmostam mindet és boldogan ültem az étkező asztalunkhoz szalvéták és filctollak tömkelegével, tudva, hogy idén már biztos, hogy húsvét hétfőjén, két év után, ismét kavicskeresgélésre invitálom a lovasberényieket. A férjem csak a fejét fogta és nem akarta elhinni, hogy a következő időszakban újból el kell búcsúznia az étkező asztalunk egyik felétől, valamint dobozok tömkelegét kerülgetheti majd megint a nappaliban.

500 darab kavicsot tűztem ki célul, hiszen két évvel ezelőtt a koronavírus világjárványban töltött húsvét alkalmával a 250 db igencsak kevésnek bizonyult.

Böhm Erika volt a segítségemre, akivel volt hogy délelőttönként, miután a gyermekeit oviba vitte, vagy épp azokon az estéken, amiket egyedül készült tölteni, megállás nélkül gyártottuk, írtuk, rajzoltuk, festettük a köveket. Hálás vagyok, hogy ebben a projektben is – hiszen már nem először – mellettem állt és harcolt az oldalamon az idővel és mennyiséggel.

Már talán egy cipős doboz is megtelt elkészült kaviccsal, mikor Ütő-Dávid Lenke elém állt és azt mondta, a húsvéti vásárt, azaz a Nyuszi-bulit az ő udvarában megtartani kicsit sem jó ötlet. Kérleltem, bíztattam, de ahogy ő mondja: ha egy rák egyszer nemet mond, az nagyon nehezen változtat azon. Azonban egy oroszlánnak se igen lehet megmondani, merre az arra, így közös nevezőre kellett jutnunk. A húsvét számomra az igazi hagyományőrzések, népi motívumok és népi környezetben eltöltött idő ünnepe, valamint Ütő Endre bácsi munkáit is a világ elé szerettem volna tárni, hiszen annyira vágytam rá, hogy más is lássa azt a sok-sok csodát, ami az én szememnek már nem volt olyan idegen. Mivel Lenke nem titkolt, kedvenc tárgyai közé tartoznak a különböző szépséggel bíró kövek, a közös nevező már meg is volt. Legyen nálad a kavicskeresgélő túra regisztrációja! Csak egy kis térképismeret átadás, pár adatbegyűjtés és a végén tea, zsíros kenyér. Elférünk egy sörpadon! – mondtam kicsit alul becsülve a rendezvényt. Na, arról lehet szó – mondta Lenke.

Miután kétszer is végigjártuk a túra útvonalát, kiszalagoztunk és kitábláztunk, húsvét hétfő délelőttjén mintegy 450 db kavicsot raktunk ki férjemmel, Ferenccel az alig 5 km-es útszakaszra csoportokban, el-elszórva a fűbe, út szélére, fa tövébe. Hát akkor induljon a keresgélés.

A négy napos ünnepben azt a pillanatot vártam legjobban, mikor Lenke néni udvarában már mindent előkészítve, egyszer csak közösen kinyitjuk a tulipános kaput. Hiszem, hogy az álmok valóra válnak, és számomra ez is egy ilyen álom volt. Ahogy kinyílt a kapu, szinte folyamatosan érkeztek a túrázni vágyó kicsik és nagyok. Mögöttünk már melegedett a víz teának, felsorakoztak a borok, szódák, a cseppnyi rövid ital, és ismét egy remek csapat jött össze, hogy az üres tálcákat zsíros kenyeres terülj-terülj asztalkámmá varázsolják.

Hatalmas köszönettel tartozom Magyarné Császár Mártinak, Mong Babinak, Böhm Jutka néninek, Őrszigetyné Bubának és Csakmag Babi néninek, hogy elfogadták a meghívásomat és a húsvét hétfő délutánját velünk töltötték. Mintegy 260-an indultak el ezen a bizonyos napsütéses, esőcsepergős, beborulós és kiderülős délutánon kavicsot keresgélni a Lenke Galéria udvarából.

Fantasztikus érzés volt látni az induló, majd kipirosodott arcú, cseppet megfáradt, visszaérkező csapatokat, ahogy meg-megpihenve töltődtek újra egy pohár tea és egy karéj zsíros kenyér mellett. Ahogy érdeklődő szempárok keresték fel a Lenke Galéria kiállítását és hosszan hallgatják Lenke néni tárlatvezetését Endre bácsi munkái és művei között. Ahogy bebarangolták az udvart a gyerkőcök, kincseket kerestek a házfalon a kiállított szerszámok között, ahogy el-elfeküdtek a hátsóudvar füvében, bokrot másztak, Pendely-kutyát simogattak és zsongásuk betöltötte a kicsi, nádfedeles parasztház udvarát. Bízom benne, hogy Endre bácsi onnan fentről büszkén tekintett le ránk, és a hatalmas tömeggel megtöltött udvarát és galériáját látva, osztozott az örömünkben.

Köszönettel tartozom Ütő-Dávid Lenkének, hogy lehetővé tette ezt a csodálatos délutánt, befogadott bennünket az udvarára, házába, otthonába és velünk töltötte ezt a fantasztikus napot. Köszönettel tartozom Horváthné Borostyán Tímeának, aki ismét hátrahagyva a családját, az ünnepi asztaltól állt fel, hogy segítse a rendezvény gördülékenységét. Valamint végül, de egyáltalán nem utolsó sorban köszönettel tartozom férjemnek, Ferencnek, aki hatalmas segítségként állt ismét mellettem mind a túraútvonal kijelölésekor, a kavicsok kihelyezésekor és a délután folyamán.

Sokunk óvó nénije újra mesélt

2023. március 29-én nagy örömünkre ismét megtelt a Róna könyvtárszobája és ismét fantasztikus délutánt tölthettünk együtt a mesék szeretetében. Ez alkalommal egy igen különleges vendégünk volt Róthné Banai Jutka néni nyugdíjas óvó néni személyében, hiszen sokunk nőtt fel az ő hangján szóló meséken.

Jutka néni nemcsak meséket, és egy fantasztikus hangulatú délutánt hozott nekünk a belőle áradó kedves nyugalommal, hanem egy igazi, házi csokiskalácsot is, amit a mesék meghallgatása után együtt csipegethettünk, akárcsak a falánk tyúkocska!

Köszönjük Róthné Banai Jutka néninek a csodálatos együtt töltött időt, és reméljük, lesz még alkalmunk a későbbiekben is az általa mesélt meséket hallgatnunk.

Jött a nyuszi – ment a buli a Rónában!

2023. április 1-én – és ez nem tréfa – tartottuk meg Húsvét-váró rendezvényünket az időjárás képlékenysége miatt a tervezett helyszíntől eltérően a Rónában. Hiszem, hogy egy programokkal egybekötött húsvéti vásár mindenki számára kedvcsináló lehet, hiszen aki csak a vásárba kívánkozik, szívesen marad egy kávéra, teára, míg a nagyteremből jókedvű gyerekzsivaj szűrődik ki az aulába. Akit pedig a program vonz, örömmel járja körbe a vásárt is, és ha nagy bevásárlást nem is csinál, egy kis apróságot magával víve örök emlék marad számára az alkalom. Bár valóban kis esővel, borús éggel indult a délelőtt, szerencsére ez nem sokakat tartott vissza attól, hogy ellátogassanak az egész napos programunkra. Húsvéti vásárral, Simon Péternek és az egész Simon családnak köszönhetően állatsimogatóval, a Reményik Sándor Református Általános Iskola tanári karának hála pedig kézműves foglalkozással vártuk egész nap a látogatókat. 11 órától interaktív Nyuszi bulira hívtuk a gyerkőcöket Gragus Anikóval, lovasberényi nevén a Pillangó Lánnyal, 14 órától a Spindler Testvérek koncertjét hallhattuk a nagyteremben. 15 órai kezdettel Berencsi Attila Neuron – 30 perc instrumentál elnevezésű gitárjátékát élvezhettük. 16 órai kezdettel pedig Molnár Orsi varázsolt fantasztikus hangulatot a Róna Ütő Endre nagytermébe. Mindeközben hatalmas odaadással készült az ingyenesen fogyasztható kenyérlángos a Grill Csikánó, azaz Szegvári Gábor és lelkes segítői, Magyarné Császár Márti és Rozgonyi Csilla jóvoltából! Valamint köszönöm azoknak a fiataloknak, akik egész álló nap magyar ruhában emelték a rendezvény színvonalát és odaadásukkal fokozták a hangulatot. Nem beszélve a rendezvény zárásaként nyújtott népi locsolásról, amelyet az egész falu láthatott a Róna udvarában. Hálásan köszönöm mindenkinek, aki velünk töltötte ezt a borongós, esős napot, és jelenlétével, segítségével nem kevés örömöt adott az ide látogatók szívébe.

Havi egy JátsszMa! belefér! 

Azért jó a JátsszMa!, mert itt tényleg minden korosztály megtalálja a számítását. – hangzott el a mondat este fél 10-kor a Róna teraszán ücsörögve, már-már fáradtan és egy kicsit borgőzösen. És valóban, mi is ezért imádjuk. Mert ez a program apró, családias, mégis nyitott, vidám, beszélgetős, mindenki számára öröm. Ismét délután, még napsütésben kezdtünk bele a JátsszMába, és csillagfényes éjszaka lett, mire az utolsó játék is megtalálta nyugvó helyét április 22-én. Sokat nevettünk, küzdöttünk és felocsúdtunk, ha alul maradtunk. Azt mondtuk, ez egy téli program, a korán sötétedés időszakának a programja. De ha már áprilisig elvittük, fejezzük be az „évet”… mit szólnátok egy május 13-hoz? Várunk benneteket szeretettel, kibővítve egy darts-versennyel, 17 órai kezdettel a Rónában!

Fülöp-Weigler Bettina Anna