Versailles. 1920 június 4.

Nagy Trianon palota - La Gallerie Cottelle 52 m hosszú csarnoka zsúfolásig megtelt az Antant országainak delegáltjaival. Az I. világháború győztes hatalmai, a dicső angolok és franciák éppen az utolsó szöget készültek beverni közép Európa egyetlen, számottevő birodalma koporsójába, az Osztrák-Magyar Monarchiába. A trianoni békediktátum aláírására készültek, vérlázító felsőbbrendűségük és gőgjük teljes tudatában.

A magyar delegáció vezetője, a 74 éves gróf Apponyi Albert egyedül ült és az egyik osztott barokk üvegablak mélyedéséből figyelte az eseményeket. Tudta, hogy nincs tovább, védőbeszéde süket fülekre talált. Magyarország sorsa eldőlt. Rezzenéstelenül nézte, ahogy Bernád Agoston és Drásche Lázár Alfréd a hosszú asztal végén aláírja a diktátumot.
1920. június 4. 16.32. - elvégeztetett!

Apponyi Gróf felállt, teljes kétméteres szikár alakjával az aláíró asztalhoz sétált és a francia főtárgyalók – Berthollet Millerand és Clemenceau felé fordult: Pour la Hongrie, c'est un choix impératif, entre suicide ou l,assasinat. Messieurs, la tombe de la Hongrie a maintenant creusé par vous, mais la Hongrie sera présente a vos funérailles.

Uraim, Magyarország választhatott az öngyilkosság és a vérpad között. Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz mindazon országok temetésén, amelyek ezt a sírt megásták.

Nem tudni, hogy az öreg gróf szájából valóban elhangzottak-e ezek a szavak, de ha 2023-ból nézzük a jóslatot, akkor látjuk, hogy a nyugat öles léptekkel rohan a teljes kulturális identitásbeli és civilizációs megsemmisülés felé.

Már beleesett a szakadékba, csak még nem fogták fel. Mivel a liberális szellemi terror elpusztította bennük mind a természeti, mind az Isteni törvényeket. Ez a magatehetetlen és gyógyíthatatlanul üszkösödő nyugati társadalom ott kuporog a sírban és csomó ocsmány ideológia – woke, cancel culture, LMBTQ család, nemzet-, egyházellenesség – foglyaként a semmi és a háborús szenny hullámaiban, és felsőbbrendű gőgjében ezt fel sem fogja.

A kis, megcsonkított Magyarország pedig ott áll több mint ezer éve fölöttük, és 103 éve emlékezik ama júniusi napra.

Ütő-Dávid Lenke