Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a
Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

A gazdasági világválság (1929-1933) hatása

A fellendülést az 1929 őszétől mind erőteljesebbé váló gazdasági válság törte meg. Egyik napról a másikra zuhant a gabona ára, a búza mázsánként mindössze 6-7 pengőbe került a piacon. Az értékesítési válság elsősorban a parasztgazdaságokat rendítette meg. Nyomorúságos helyzetbe kerültek a néhány holdas gazdaságok, a napszámból élők. Sújtotta a válság az iparosokat és kereskedőket is. A község általános helyzetéről az alábbi tájékoztatást adta a főispánnak a bíró (Mong Ferenc): „ ...kötelességemnek tartom, hogy községem lakosságának mintegy 60 százalékát kitevő nincstelen egyénnek a téli és a korai tavaszi hónapokban munkaalkalomról gondoskodjak. A község fekvésénél fogva az állami munkaalkalmaktól meg van fosztva. Állami útépítésnél, vasúti munkálatoknál, mi más községben télen is lényeges jövedelmet jelent, számítani nem lehet, gyár, ipartelep nincs. A lakosság csak földműveléssel tudja megélhetését biztosítani, a téli hónapokban tétlenségre van kárhoztatva. Ennél a szegény néposztálynál van a legtöbb gyerek, s mivel ezeket ellátni nem tudja, elégedetlenkedik, mert a nyári hónapok alatti termény keresetből alig telik másra, mint éppen a napi kenyérre. Hogy a 4000 lakosú község (az 1930. évi népszámlálás adatai alapján Lovasberény összlakossága 3138 fő - E. F.) vezethető legyen, iparkodunk... a megnyugtatásukra minden eszközt felhasználni, de mégis valami munkaalkalmat kellene teremtem. Kérem Méltóságodat kieszközölni szíveskedne, hogy a községben valami állami gyártelep létesülhetne, hogy így munkaalkalom adódnék. A község vezetői a saját hatáskörben minden mutatkozó alkalmat megragadnak a kereseti források javítására. A villanybevezetés, a szénkutatás valószínű 1930-ban megindul, de ezen munkaalkalmak csak ideiglenesek. Kérem Méltóságod szíves jóakaratát, hogy ha a megye területén valami állami intézmény s esetleg magán intézmény létesítése kilátásba lesz helyezve, ezt elsősorban Lovasberény községbe telepíteni szíveskedne”.

Lovasberény közigazgatásának vezetői a megye támogatását kérték, önerőből a válság súlyos gazdasági következményeit még csökkenteni sem tudták. Elemi károk is sújtották a települést, 1931. június 25-én jégverés tarolta le a terményeket. Jelentősen csökkentek a termésátlagok, búzából és rozsból 4 mázsát, kukoricából mindössze 6 mázsát takarítottak be. Megrendítette a válság a Nagyatádi-féle földreform során néhány holdas parcellához jutott családokat. Földjeiket elhagyták, ugyanis a vagyonváltság összegét befizetni nem tudták. 1932-ben 35 kat. hold vagyonváltságos föld maradt parlagon.

Mindez azt eredményezte, hogy ugrásszerűen megnőtt az ellátatlanok száma. Közélelmezésre szorult 141 lakos, 134 földműves és 7 ipari és kereskedelmi alkalmazott. A téli időszak közeledte a cipő- és ruhaellátás megszervezését is felvetette. A község vezetői 140 gyermek, 40 felnőtt részére kértek lábbelit a megyei alapból. A tanulók segítségére siettek a felekezeti iskolaszékek, 240 pengő összegben a tankönyvek beszerzését támogatták. Pénzügyi gondokkal küzdött az apácák által fenntartott óvoda. Az elhagyott gyermekek vármegyei alapjából 500 pengő segélyt kértek.

Átmenetileg enyhítették csupán a segély- és ínségakciók a szociális nyomorúságot. A parasztgazdaságok termelésének fenntartását a Fejér Vármegyei Gazdasági Felügyelőség is támogatta; 250 mázsa vetőmagot osztottak ki a kisparaszti gazdaságok között. A gazdasági válság mélypontján, 1930-31-ben a földművelés hatékonyabbá tétele érdekében megszervezték a téli gazdasági tanfolyamot. Az 1930. november 7-én megkezdődött szakoktatást Vancsay Dezső gazdasági felügyelő vezette. A téli hónapokban tartott előadások hozzájárultak az átgondoltabb mezőgazdasági művelési szervezet, az állattartás és tejtermelés szakismereteinek megalapozásához.

Nagyfokú elégedetlenség határozta meg a közhangulatot, amelyet elmélyített az is, hogy a lakosság adóhátraléka meghaladta a 100 000 pengőt.

Összeállította Szűcs Józsefné