Rájöttem, hogy sokkal fontosabb számomra az életben, hogy minél jobban részese legyek a családom életének, láthassam gyermekeim fejlődését.

Köszönöm szépen a bemutatkozási lehetőséget barátomnak, Kerecsényi Tibornak, hiszen bár 30 éve élek Lovasberényben, sok ember mégis csak arcról ismerhet.

1970-ben születtem Székesfehérváron. Gyermekkoromat a szomszédos Vértesacsán töltöttem édesanyámmal és nevelőapámmal. Nagyon sok időt töltöttem nagyszüleimnél, ahol nagyapám tanítgatott az élet apró dolgaira. Mai napig hálásan emlékszem vissza tanításaira.

A székesfehérvári Váci Mihály Szakközépiskolában végeztem, mint géplakatos. Az évek során egyre jobban megkedveltem a fémmegmunkálás fortélyait. Munkám során fontos a precizitás, és ez jellemez az élet minden területén. Közel 20 évig dolgoztam egy nagy múltú fehérvári gyárban, ahol főként alumíniumból készítettünk különböző teherautó felépítményeket. Sok szakmai tapasztalatot szerezhettem itt a hegesztéssel kapcsolatban, amelyet sikerült jó érzékkel elsajátítanom. Mai napig jó érzéssel tölt el, ha találkozom az úton az általunk készített italszállító, vagy postás autóval, hiszen tudom milyen aprólékos munkával készültek. Sok fiatalhoz hasonlóan én is kipróbáltam magam külföldön, különböző fémipari munkákban is. A jövő megalapozására gondoltam a választás során, de néhány év külföldi munka után a honvágyam erősebb volt. Rájöttem, hogy sokkal fontosabb számomra az életben, hogy minél jobban részese legyek a családom életének, láthassam gyermekeim fejlődését.

Feleségemmel, Szilviával - a Csicsergő Óvoda Szilvi óvó nénije - 27 éve vagyunk házasok. Két gyermeket nevelünk: Dorina lányunk egyetemista, állattenyésztő mérnök lesz, Tamás fiúnk pedig hamarosan középiskolás éveit kezdi meg.

Kipróbáltuk a városi életet is, de hamar bebizonyosodott, hogy családom számára a vidéki élet a legmegfelelőbb. Családom, rokonaim, barátaim is itt élnek, ezért visszahúzott a szívünk Lovasberénybe. Ha időm engedi, szívesen veszek részt a különböző rendezvényeken, programokon, jó érzés a közösség tagjának lenni. A legnagyobb örömet azonban az jelenti számomra, ha a környezetemet jobbá, szebbé tudom tenni. Ezzel próbálok hozzájárulni ahhoz, hogy a mi kis falunk szebbé váljon. Lovasberény az igazi otthonunk!

Következő láncszemként szeretném megkérni ifj. Virág Istvánt, meséljen életéről, munkájában elért sikereiről, kihívásairól, jövővel kapcsolatos terveiről.