A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2016-os felhívása alapján október utolsó vasárnapja Székelyföld autonómiájának napja. Kárpát-medence szerte őrtüzekkel, imákkal emlékeztetnek arra, hogy a székelyek nem mondanak le jogos igényeikről.

2021. október 31-én Lovasberényben is megemlékeztünk az összetartozásról, ezzel támogatva szülőföldjükön boldogulni akaró, identitásukra büszke székelységet. A két évvel ezelőtt fel-állított Trianoni emlékmű előtt gyülekeztünk fáklyákkal, mécsesekkel, székely és magyar zászlókkal, majd közösen elénekeltük a magyar himnuszt.

Falunkban is élnek székely magyarok, akik szívesen vállalták, hogy részt vesznek a megemlékezésben. Hufnágel Anna megismertette, felelevenítette a jogi hátteret, hiszen a székelyeket is megilleti az autonómia: követelni vagy küzdeni érte természetes dolog. Baritzné Portik Erzsébet Wass Albert szavait idézte.

A székely himnusz éneklése után mindannyian elhelyeztük az emlékmű előtt mécseseinket, majd fáklyákkal közösen átvonultunk a kastélyparkba, ahol meggyújtottuk a lovasberényi őrtüzet. A tűz melegénél dalokat hallgattunk a Kormorán együttestől, a Kárpátiától, a Bagossy Brothers Company-tól, együtt énekeltük a magyarok világhimnuszát, a Nélküled című számot. Aztán elhallgatott a hangszóró, és helyét átvette az élő ének.

Elfogult vagyok, de ott, akkor csodásan hangzott a MI közös hangunk... Erdő mellett estvéledtem... Ó, én édes jó Istenem... Hazám, hazám, édes hazám... Hargitai fecskemadár hosszú útra készül... Elindultam szép hazámból... Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek...

Október utolsó napján, azon a tiszta, őszi vasárnap estén úgy mentem haza a sötétben, hogy megint azt éreztem, volt valami a levegőben...

Köszönöm a megjelenteknek a részvételt, és mindenkinek köszönöm az együttműködést, aki segítette a megemlékezést.

Tisztelettel: Böhm Erika