Minden egyes új munkát szeretnék a tudásomhoz méltóan legjobban elkészíteni, és örömmel tölt el, ha a munka végén az elkészült út jó minőségű és esztétikus.

Amikor elfogadtam a felkérést Simon Lászlótól – akinek ezúton is köszönöm, hogy gondolt rám –, azon kezdtem el gondolkozni, hogy az életemből mi érdekelheti az olvasót. Mivel anyai ágon generációkra visszamenően lovasberényi gyökerekkel rendelkezem, valamint én magam is itt nevelkedtem, és családalapítás után itt építettük fel otthonunkat feleségemmel, nagyon sok ember ismer. Eddigi életem fontosabb eseményeit próbálom most önök elé tárni.

1966-ban születtem Székesfehérváron. Szüleim korán elváltak, és mivel édesanyámnak több munkahelyen kellett helytállnia a megélhetésünk érdekében, nagyapám vette kezébe nevelésemet. Éppen ezért hozzá kötődtem a legerősebben, és tanításai a mai napig hatással vannak életemre. Édesapám az Alföldről származott, de Lovasberényben telepedett le, és – sajnos nagyon rövid – élete végéig itt élt.

Az általános iskola elvégzése után a székesfehérvári Jáky József technikumban szereztem szakmai képesítést, mint út, híd építő. Ezt követően rövid ideig a VIDEOTON gyárban dolgoztam. 1985-ben kezdtem meg a 18 hónapos sorkatonai szolgálatomat. Katonaság után szereztem meg a technikusi minősítésemet. 1987-ben ismertem meg feleségemet, Zsuzsát, majd házasságkötésünk után két gyermekünk született: Gergely és Stefánia.

A középiskola után több állásban is kipróbáltam magam, végül a szakmámban sikerült állást szerezni 1996-ban, ahol azóta is dolgozom, Magyarország egyik legnagyobb útépítő cégénél.

Amikor pályát választottam, még elképzelésem sem volt róla, hogy ez a szakma miről szól. Véletlenszerű választásnak indult. Amióta a cégnél dolgozom, megtaláltam a munkám szépségét. Minden egyes új munkát szeretnék a tudásomhoz méltóan legjobban elkészíteni, és örömmel tölt el, ha a munka végén az elkészült út jó minőségű és esztétikus. Nem csak az ismerősök elismerése fontos számomra, hanem mint maximalista embert, engem is jóérzéssel tölt el, mikor végighajtok egy olyan úton, amelyben a kezem munkája is benne van. Ez a maximalizmus nem csak a céges munkámra jellemző, de jellemzi otthoni tevékenységeimet is, és általában ezt a hozzáállást szeretném elvárni mindenkitől. Mindig találok magamnak javítgatni valót szabadidőmben is, és szívesen segítek ismerőseimnek, barátaimnak.

Lovasberény az otthonom, és mint minden ember, én is azt szeretném, ha a lakóhelyemet jelentő falucska minél szebb lenne. Magamhoz mérten mindent megteszek, hogy segítsek Lovasberény szebbé tételében, és hogy ne csak én érezzem az elégedettséget, ha végigsétálok közösen szépített településünk utcáin.

A következő láncszemnek Abella Istvánt kérem, hogy meséljen magáról és a faluban töltött éveiről.