Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

Cziráky Antal és a mezőváros

Hat évtized alatt (1768-1828 között) az úrbéresek gazdasági helyzetében következett be jelentős eltérés. Nem a gazdasági gyarapodás, hanem az elszegényedés erősödött fel. A folyamat elsősorban az úrbéres földek kötött jellegéből következett, nem követte a jobbágyok létszámának növekedését. 1768-ban 81 3/8 telki állományt, 1846-ban 93 4/8 telki állományt műveltek, a növekedés 13%-os. A telkes jobbágyok száma az úrbéri összeíráskor 163, a zselléreké 17 (házas zsellér 12, ház nélküli zsellér 5). 1846-ban 245 a telkesek száma, a házas zsellérek 165, a ház nélküli zselléreké 74. A telkes jobbágyok esetében az elszegényedés növekedése elérte az 50%-ot, a házas zsellérek esetében a 90%-ot, a ház nélküli zselléreknél a növekedés 1480%-os. Az elszegényedés nemcsak a két utóbbi kategóriánál figyelhető meg, hanem a telkeseknél is: amíg 1768-ban a féltelki állomány volt a meghatározó, addig 1846-ban negyedtelket művelt a telkesek 48%-a, féltelket 44%, háromnegyed telket közel 6%, egésztelket 2%. A negyedtelkesek száma 118, a féltelkeseké 109, a háromnegyedtelkeseké 14. Egésztelket mindössze 4 családfő művelt: Bodó Mihály, Csoknyai István, A. Orosz Mihály és id. Mohi Péter.

Lovasberényben az uradalom a telekaprózódást az egynegyedtelki állományig tűrte meg. Ezen határig engedélyezte az öröklést is oly módon, hogy rendszerint a legidősebb fiú lépett apja gazdasága örökébe. A legidősebb fiút követő testvérek már a zsellérek sorába léptek. Leánygyermek esetében a jobbágy telket a vő örökölte.

Javadalmi földeket biztosított az uradalom a mezőváros jegyzőjének, a római katolikus egyháznak és a református felekezetnek. A katolikus lelkész 73 hold és 1010 négyszögöllel, a katolikus iskolamester 12 hold 728 négyszögöllel, a református prédikátor 32 hold és 508 négyszögöllel rendelkezett. A mezőváros jegyzőjének javadalmi földjeit 16 hold és 614 négyszögöl jelentette.

Rendezettebbé vált a XIX. század középére az oktatás és a tanítók jövedelme. 1841-ben a katolikus iskoláskorú gyermekek száma 109. Télen azonban lényegesen többen, 135-en látogatták az iskolát. Nyáron, a tavaszi munkák megkezdésének hatására jelentősen csökkent a tanulók száma, mindössze 28-an (12 fiú és 16 leány) vett részt az oktatásban. A tanító, akit a földesúr nevezett ki, 4 öl fát kapott a községtől, a házaspároktól 1 és 1/4 véka kétszerest (búza és rozs keveréke) és 30 krajcárt. A segédtanító évi fizetése 40 forint volt, ellátását az iskolamester biztosította. Magyar és német nyelven tanítottak hittant, írást, olvasást és számtant. Felügyelőjük a helyi plébános és a kerületi esperes volt. A református iskolát télen 163 tanköteles látogatta, kevesebben, mint az iskoláskorúak létszáma (220 fő). Nyáron ugyanazt tapasztaljuk, mint a katolikus iskolában, 5 fiú és 7 leány jelent meg rendszeresen. Segédtanítót csupán a téli hónapokban alkalmaztak, erre az időszakra 60 forintot és ellátást kapott. A rektor jövedelme a református felekezettől: 30 forint, 30 pozsonyi mérő kétszeres és minden tanuló gyermektől 1 véka zab, 1 tyúk, 19 krajcár és 1 öl fa. A református iskola oktatási nyelve a magyar, általánosabb képzést adtak tanulóiknak, mint a katolikusok, ugyanis a hittan, számtan, olvasás és írás mellett földrajzot és természettudományi alapismereteket is oktattak.

A polgári forradalom előtti esztendők az úrbéri perek sorát eredményezték. Az úrbéri per 1848-ig nem fejeződött be, eredménye abban összegezhető, hogy elkészült a mezőváros határának mérnöki felmérése, elkészültek a térképek és a Lovasberényi határ úrbéres tartalmai címen egybeszerkesztett úrbéri állománykönyv. 

Összeállította Szűcs Józsefné
A könyv a könyvtárban megtekinthető, kikölcsönözhető.