Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a
Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

A gazdasági világválság (1929-1933) hatása

Az 1931 tavaszán elrendelt országgyűlési választások ismét a politikai közéletre irányították a figyelmet. Cserti József református tanító népszerűsége - az 1926-ban elszenvedett választási vereség ellenére - töretlennek bizonyult a lovasberényi választókerületben. Ellenfele, a kormánypárti Simon András, jelentős támogatásban részesült. A megye közigazgatási vezetői, élükön Széchényi Viktor főispánnal, támogatták. A polgári demokratikus elveket valló Cserti vereséget szenvedett. Simon Andrást 6606 szavazattal a lovasberényi választókerület képviselőjévé választották. Cserti Józsefet 4204 szavazó támogatta.

Gazdasági stabilizáció a megpróbáltatásoktól terhes négy esztendő után, 1932-től fokozatosan valósult meg. E folyamat helyi szintű kezdetének a hitelviszonyok újjászervezése bizonyult. 1932. február 21-én alakult meg a segélyegylet utódaként a Lovasberényi Hitelszövetkezet. Az Országos Központi Hitelszövetkezet keretei között működő pénzügyi szervezet Pátka és Nadap birtokosait, iparosait is tömörítette. A hitelszövetkezet megalakításában, majd irányításában meghatározó szerepet töltött be Cziráky László gróf. Az alapító okiratot 69 fő írta alá, összesen 228 üzletrészt jegyeztek.

A gazdasági válság negatív hatásainak felszámolására alakult szövetkezet első esztendei nem a remélt eredményt hozták. Államsegély felvételére kényszerültek, ugyanis az 1931. évi jégverést követő rossz termés a tartozások behajtását hiúsította meg. A pénzügyi stabilizáció az 1930-as évek második felében bontakozott ki. A tagok száma elérte a 350-et, az üzletrészeké meghaladta a 760-at. A helyi társadalom rétegződése a taglétszámban is tükröződött: 58%-a földműves, 21%-a iparos és kereskedő, 10%-a értelmiségi, 11%-át pedig egyéb kategóriába sorolták. A 762 üzletrész 30 480 pengő törzsvagyont jelentett. A gazdasági gyarapodás bizonyítéka, hogy 1941-ben székházat vásároltak.

Községi beruházásokra is sor került, 1932-ben felmerült egy téglagyár létesítése. A tervezet már 1932-ben realizálódott is, a képviselő-testület Szkoklik József bicskei vállalkozónak engedélyt adott a „téglaégetés" megkezdésére. A községi legelő területén létesített időszakos üzem tulajdonosa évente 5000 tégla árának megfelelő összeget fizetett. Nemcsak a képviselő-testület jutott bevételhez, hanem munkalehetőséget kaptak az agrárnincstelenek is. 1936-ban Hass Norbert mérnök és Reviczky Jenő vették át a téglaégető vezetését. A termelés megduplázására törekvő vállalkozók újabb legelőterületet vettek igénybe. Ennek megfelelően növekedett az éves bérleti díj is, amelyet 10 000 tégla árában határozott meg a képviselő-testület. Nemcsak a téglaégető teremtett időszakosan munkaalkalmat, hanem a községet átszelő Rovákja-patak medertisztítása, majd a községi strandfürdő létesítése is.

Közel másfél évtizedes törekvéseket fogalmazott meg 1934 tavaszán a képviselő-testület, amikor az I. világháború csataterein, a hadifogoly-táborokban elhunytak emlékének megörökítése mellett döntött. Jóllehet az egyházközségek templomaiban emléktáblákra vésették a hősök nevét, de a községben emlékhely nem őrizte az áldozatok emlékét. Öt esztendőn át tartottak az előkészületek, a költségek biztosítására 600 pengőt szavazott meg a képviselő-testület. Az országzászlóval bővített emlékmű elkészítését a község szülötte, Róna József szobrászművész vállalta. 1939. július 2-án szentelték meg a gróf Cziráky Lászlóné adományozta országzászlót, és avatták fel az emlékművet. A hősök emlékét a bronzból öntött turulmadár és két sisak jelképezte.

Összeállította Szűcs Józsefné