Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a
Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

A négy hónapon át tartó harcok során 27 lakos vesztette életét, megrongálódott 72 lakóépület, 38 pedig teljesen lakhatatlanná vált. A harcoló alakulatok felélték az állatállományt; mindössze 62 szarvasmarha, 75 sertés és 104 ló maradt a községben. 1945 március végén a tavaszi munkák megkezdését a határt elborító löveg- és harckocsi roncsok, aknák és egyéb robbanóanyagok gátolták. A háború további áldozatokat követelt, április végén egy gyermeket, szeptember elején 4 diákot öltek meg a robbanószerkezetek.

Demokratikus átalakulástól a „munkáshatalomig”

Az 1945 tavaszán kibontakozó demokratikus átalakulás több forrásból táplálkozott: a többpártrendszerből, a néphatalmi testületek tevékenységéből és alapvetően a földreform végrehajtásából. Áprilisban megalakult a pártokat tömörítő nemzeti bizottság és a földigénylő (földosztó) bizottság. A közigazgatási feladatokat is ellátó nemzeti bizottság a háború utáni közélet kereteit teremtette meg: a romok eltakarítására, a mezőgazdasági munkavégzés, az adminisztráció megkezdésére adott utasítást. A 15 tagú testület elnökének feladatait Szili János látta el, tagjai: Erényi János, Mester János, Kovács Lajos, Mong Mihály, Kovács János, Czompó István, Schneider Ferenc, Kopa Elek, Preil Antal, Schneider Ignác, Erős József, dr. Csikós István, Mong Ignác, Béd János.

Megkezdődött a pártok községi szervezeteinek kiépítése is, áprilisban a Magyar Kommunista Párt és a Független Kisgazda Földműves és Polgári Párt jött létre. Májusban megalakult a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt helyi tagozata. A pártok és a szakszervezet delegáltjaiból létrejött a képviselő-testület. 1945. május 13-án a bírói tisztséget Karg József nyerte el, törvénybíróvá Südi Sándort, vezetőjegyzővé Bánhidi Józsefet választották. Kolbe Dezső a segédjegyző, Szili Mihály pedig az adóügyi jegyző feladatait látta el. Elöljáró lett Mong Ignác, Kovácsi Lajos, Kovács János, Simon István, Erényi János, Schneider Ferenc, Heiter Ferenc és Jónás Ferenc.

Egy időben a közigazgatás újjászervezésével folyt „A nagybirtokrendszer megszüntetéséről, és a földműves nép földhöz juttatásáról” szóló kormányrendelet végrehajtása. Április elejétől a közvélemény figyelme a földosztásra összpontosult. Eltörpült mellette a pártok és a közigazgatás megszervezése, hiszen a XX. század elejétől az agrárnépesség hol fennhangon, hol - a politikai kényszer hatására - hamu alatt szunnyadó parázsként földet követelt. Uradalmi cselédek, agrárnincstelenek, törpebirtokosok, de kisiparosok is életkörülményeik gyökeres megváltozását remélték.

A községi földigénylő (földosztó) bizottságban a néhány holdas kisbirtokosok töltöttek be vezető szerepet. Elnökké is a 4 kat. holddal rendelkező Béd Józsefet választották. Az uradalmi cselédeket és a községi iparosokat egy-egy fő képviselte, de képviselethez jutottak az uradalom gazdasági vezetői is.

A földigénylő bizottság tagjai

Albrecht József földműves, Berecz István uradalmi ispán, Bodó János földműves, Czompó Mihály földműves Erős József cipész, Jakócs Ferenc földműves, Mohl Antal földműves, Mong Mihály földműves, Roth Ferenc gazdasági cseléd, Albrecht Mihály földműves, Bartha István gazdatiszt, Bori Lajos földműves, Elbert István földműves, Heiter Ferenc földműves, Kiss József földműves, Mong Ignác földműves, Németh István földműves, Tóth Lajos földműves.

Összeállította Szűcs Józsefné