Ahogy ez lenni szokott, Lovasberényben is beköszöntött az ősz. Mi jut eszünkbe az ősz hallatán? A szüret meg a szüreti mulatságok, nem? Ennek egy konszolidáltabb, meghittebb verziója került megrendezésre gyülekezetünkben is, melyet már mindenki jól ismer, és bizton állítom, hogy kihagyhatatlan része az őszi időszaknak. Ez pedig a hálaadó istentisztelet/nap, mikor köszönetet mondunk Teremtőnknek áldásaiért. Ilyenkor a szószék körüli helyet betölti a különböző zöldségek, gyümölcsök, lekvárok, magvak, szörpök és kenyérfélék harmóniája. Még nem találkoztam két ugyanolyan kompozícióval, minden évben más, és azt kell, hogy mondjam, minden évben egyre bőségesebb.

Ezzel a hálatelt szívvel kezdtük meg közös együttlétünket, hogy aztán együtt mehessünk a Cziráky-kastélyba, ahol Hollósi Zoltán testvérünk és jó barátunk fotókiállításának megnyitója volt. Sajnos Zoltán már egy éve nincs közöttünk, ezért is olyan fájó, hogy ő már nem élhette meg a várva várt önálló kiállítását.

Sok szorgos kéz segített az előkészületekben, hogy méltó módon emlékezzünk a képek készítőjére. A legnagyobb segítséget pont a fotóstól kaptunk, mivel ő válogatta és nyomtattatta ki a képeket, valamint kezdte el a szervezést, hiszen nem titok, hogy ez az esemény a 2020-as évre volt tervezve, ám sajnos közbeszólt a vírushelyzet és Zoli betegsége, mellyel már nem tudott megküzdeni a szervezete.

Többen, sokféleképpen emlékeztünk vissza. Felcsendültek a már jól ismert pánsíp dallamai Bereczki Csaba előadásában, a kórus énekei Földesi Hajnal vezetésével, igei gondoltatok Egerváriné K. Zsuzsa tolmácsolásában, és nem utolsó sorban Zoltán életét és munkásságát bemutató beszédek.

Megható volt Zoli szavait Nagy Imre szájából hallani, hogy hogyan vált a természet megszállottjává, hogyan fejlődött a fotótudása, és mennyire örült, hogy gyermekei tovább viszik örökségét.

Kovács Sándor, aki Zolihoz hasonlóan szintén a Mezőföld Természetfotó Egyesület tagja, arról beszélt, milyen volt vele együtt dolgozni, milyen jó barátra lelt benne, továbbá hallhattunk történeteket a közös fotózásaikról, beszélgetéseikről is.

Mindezek után lehetőségünk volt kicsit elmélyültebben is megnézni a kiállítás képeit. Igyekeztünk a készítő szemével szemlélni a fotó eseményeit, a kis történeteit.

Azt hiszem bátran kijelenthetem mindenki nevében, hogy egy igazán meghitt és kellemes délutánt tölthettünk együtt hit-testvéreinkkel és a falu, valamint a környező települések vendégeivel. A választékos állófogadás során jókat beszélgettünk, emlékeket idéztünk fel szeretett barátunkról.

Földesi Hajnal

Ui.: Aki esetleg még nem látta, de szívesen megnézné ezeket a csoda fotókat, a kiállítás december 12-ig megtekinthető lesz a Cziráky-kastélyban, minden szombaton és vasárnap 11:00-17:00 óra között.