A nagycsoport programfüzetére az utóbbi hetekben kitehetjük a „MEGTELT” táblát.

Október elejére műsorral készültünk az idősek napi ünnepségre. Nem volt könnyű dolgunk, mert sajnos sokat betegeskedtek a gyerekek az első hetekben. Egy kedves szüreti összeállítást gyakoroltunk, ami vidám és játékos, tele énekkel, tánccal. Eleinte, amikor a közelgő fellépésről beszélgettünk, néhányan megijedtek, hiszen ez még újdonság volt számukra. Természetes, hogy az ismeretlentől tartanak. Nem szeret mindenki szerepelni, közönség elé állni, ezt tiszteletben is tartjuk. Amint tudtunk, elmentünk közösen megnézni a színpadot, igyekeztünk a művelődési házban próbálni, ha az időjárás lehetővé tette. Közeledett a fellépés napja, egyre fokozódott az izgalom, de sajnos betegség miatt le kellett mondanunk a szereplést. Sokan csalódottak voltak, páran megkönnyebbültek a gyerekek közül, a szülők pedig nagyon sajnálkoztak, hiszen az óvodában az elmúlt években számos olyan alkalom hiúsult meg a pandémia miatt, amin részt vehettek volna a gyermekükkel.

Október 15-én ellátogattunk az Édes Pihenő Idősek Otthonába, ahol az ott élő néniket, és talán még a dolgozókat is sikerült megörvendeztetnünk kis műsorunkkal. A gyerekek lelkesen meséltek az ott szerzett élményeikről, örültek a kapott finomságoknak, és mind úgy jöttünk el az otthonból, hogy szívesen jövünk máskor is, hiszen aki ad, az legalább annyit kap is (… sokkal többet).

Október hónapban kezdődött az úszás oktatás. Ez óriási lehetőség a mindenkori nagycsoportosoknak, hogy lehetőséget kapnak 20 alkalommal eljutni Székesfehérvárra az uszodába. Azóta a keddek nagybetűs napok a héten, mert szinte kivétel nélkül alig várják a gyerekek a következő alkalmat.

Elkezdődtek a délutáni foglalkozások is óvodánkban. Hétfőn „Sanyi bácsi torna”, kedden hittan, szerdán foci, csütörtökön néptánc között válogathatnak kicsik és nagyok egyaránt.

Még mindig október. Egy hétfői napon szüretre indultunk a Tőkeföldre. Milyen jó lenne lovaskocsikázni egyet, gondoltuk. Igen ám, de a Maci csoportosok épp aznap mennek, így elsőre úgy tűnt, el kell halasztanunk ezt a programot, és máshogy megoldani az utat. De szerencsére egy apuka kezébe vette az irányítást, és lehetővé tette mindkét csoport programját gyakorlatias ötletével és néhány telefon lebonyolításával. Köszönjük a lehetőséget apósomnak, Südi Mihálynak, hogy házigazdánk volt, Vörös Zoltánnak és Hartal Istvánnak a felejthetetlen lovaskocsis élményt, Róth Dánielnek pedig a segítő közbenjárást.

Utolsó programként jöjjön még a kirándulásunk, amit október 22-én szerveztünk Dinnyésre, a Várparkba, valamint Martonvásárra, a Brunszvik Kastély mellett található Agroverzumba. Ez volt a csoport első kirándulása, így nagy izgalmakkal vágtunk neki ennek a kalandnak. Autókkal mentünk Dinnyésre, ahol a Várpark megtekintése mellett egy igazi lovagi torna is várta a Szívecskés gyerekeket, utána pedig vonatra szálltunk és elrobogtunk Martonvásárra, ahol megnéztük az érdekes kiállítást, és tettünk egy gyors sétát a parkban is. Az utolsó percek kissé izgalmasra sikeredtek, hiszen szinte loholtunk, hogy elérjük a vonatot, de élményekkel töltekezve (és kissé fáradtan) értünk haza.

Itt a nagycsoport, egyre többször beszélünk az iskoláról, hogy már mi vagyunk a nagyok, és valóban, olyan ügyesek, okosak, olyan jó velük együtt tevékenykedni, hogy már előre sajnáljuk a percet, mikor el kell engednünk a kezüket. Ám addig is rengeteg érdekes, izgalmas dolog vár még ránk, ami nem biztos, hogy ilyen sűrű lesz, mint ez az október, de igyekezni fogunk, hogy kis közösségünk még sok élményt gyűjthessen együtt.

A „Szívecskések” nevében:
Südi Ilona