Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

Cziráky Antal és a mezőváros

Különleges fákat, növényeket telepítettek a kastélyt övező angolparkba, amelyből nem hiányzott a vidéki parkok egyik ékessége, a csónakázásra is alkalmas tó sem. A parkban állítottak emléket Kozma Ferenc jezsuita szerzetesnek, majd világi papnak. Kozma a gróf nevelője és tanácsadója volt. Lovasberényben hunyt el 1806. november 29-én.

Károly János tudósításából ismerjük a kastély és környéke leírását: „A község főékességét az urasági kastélyt, ... családi szentélye a Cziráky családnak, mely homlokzatával a díszes angolkertből a község fő utcájának hosszára néz, s a kilátás... az utca közepén álló kéttornyú kath. templom oszlopos csarnokán akad meg,... azontúl pedig az ev. ref. templom tornya emelkedvén ki, a láthatárt az erdővel benőtt s a nagy vadtól nyüzsgő hegység domborulatai zárják körül.”

Lovasberény belterületének másik ékessége az 1832-1834 között, Hild József tervei alapján épült római katolikus templom. A kéttornyú plébániatemplom a régi templom helyén épült, elbontották a XV. századi épület maradványait is.

A XIX. századi első felében lezajlott jelentős építkezések csak részben érintették a település szerkezetét, belső rendjét. Csupán a kastély északi szárnya előtt elhaladó vértesacsai, alcsúti út nyomvonalát helyezték a kastélykápolnától keletre. A belterület utcái: az Öreg, illetve Magyar utca, Német utca, Zsidó utca, Kisberényi utca, Rózsa utca, Kis utca, Tó utca, Cigány utca és a Templom utca tere.

A XVIII. század elején még egyutcás település rendezett utcahálózattal rendelkező szalagtelkes településsé fejlődött. A változásokat a népesség létszámának növekedése, anyanyelvének és vallásának megosztottsága is meghatározta. A Magyar utca, Német utca, Zsidó utca és Cigány utca elnevezések arra utalnak, hogy a XIX. század első felében a település belső rendjére is hatással volt a nyelvében, vallásában és foglalkozásában eltérő népesség.

A népesség létszámát illetően a legszembetűnőbb változás a zsidó hitközségben következett be; az 1830-as években a lakosság közel 1/3-át az izraeliták alkották. Létszámuk megközelítette az 1300 főt. XVIII. század elejétől a befogadó Lovasberény 1840-től a zsidó családokat „kibocsátó” településsé lett. A változások eredője abban keresendő, hogy az 1840:29.tc. engedélyezte a szabad királyi városokban az izraeliták megtelepedését. Folyamatosan csökkent a hitközség létszáma, tagjai kirajzásának főbb irányai Pest-Buda és Székesfehérvár. Több, az ország gazdasági és szellemi életében jelentős szerepet betöltő zsidó család tagjainak évtizedeken át a mezőváros adott otthont. Ilyen családok a Baumgarten, a Deutsch, a Goldberger, a Feleki, a Herzog, a Brachfeld, a Schön, a Róna, a Sefir.

Összeállította Szűcs Józsefné