Az ember manapság hajlamos arra, hogy csak a rosszat lássa meg maga körül. Bár nyilván van hova fejlődni, és köztünk is vannak sokan, akik komoly gondokkal küzdenek, de azért lássuk be: a világ sok-sok népének körülményeihez képest nem panaszkodhatunk.

Mégis panaszkodunk és mégis mindig találunk valamit, amit fel lehet hánytorgatni az aktuális felelősöknek. Hiába szépül, fejlődik közvetlen környezetünk összehasonlíthatatlanul gyorsabban, mint az elmúlt időszakokban, valahogy mégis mindig a negatívumot látjuk meg. Mindannyian beleeshetünk ebbe a hibába, bizonyára néha én is.

És persze az is igaz, hogy a kritika, az észrevétel fontos, abból lehet tanulni, azt felhasználva lehet még szebbé, jobbá tenni a világot, ami körülvesz.

De amikor felhánytorgatjuk a másiknak a hibákat, elmaradásokat, gondoljunk arra, hogy mi magunk mennyivel jókedvűbben, lelkesebben dolgozunk a következő feladatokon, ha észrevették és pozitívan értékelték azt, amit eddig elvégeztünk. És mennyivel jobb érzés úgy nézni Lovasberényre, hogy mennyi minden szépült meg, újult meg, épült fel az utóbbi időben, mintha állandóan azt figyelem, hogy még mi az, ami nem. Mint az a bizonyos pohár: Ön szerint félig üres, vagy félig tele van?

Horváth Péter