Az elmúlt hetekben két barátommal részt vehettem a katolikus Ifjúsági Világtalálkozón a portugál fővárosban, Lisszabonban, augusztus 1. és 6. között, valamint a Chemin Neuf Közösség által szervezett előtalálkozón, a Welcome to Paradise fesztiválon július 26. és 31. között, Portimãoban. A találkozó mottója a következő ige volt Lukács evangéliumából: „Mária felkelt és sietve útnak indult” (Lk. 1,39)

A Portugáliában töltött csaknem két hét alatt megtapasztaltam, hogyan van jelen a világegyházban a fiatalság, a megújulás – hogy megvan az ideje az elmélyültségnek, és megvan az ideje a felszabadultságnak.

Együtt imádkoztunk és együtt énekeltünk, táncoltunk, buliztunk Chemin Neuf testvérekkel és nővérekkel. Az óceánban franciákkal röplabdáztunk, a város utcáin pedig szentképeket kaptunk egy spanyol csoporttól, akikkel együtt ebédeltünk. Kávéztunk szerzetesekkel, bejártuk Lisszabon zegzugos utcáit, és keresztúton vehettünk részt Ferenc pápával. Egy, a Mária Rádió részére készített interjú után együtt fagyiztunk az interjúztatónkkal, dr. Martos Levente Balázs püspök atyával, közben többek között állatorvosi történeteket felemlegetve. Beszélgettünk ismerősökkel és ismeretlenekkel Istenről, hitről, magunkról és hétköznapi témákról.

Én személyesen megtanultam hálásnak lenni olyan – alapvetőnek tűnő – dolgokért, mint a meleg víz, olyan zuhanyzó, ahova nem fúj be a szél, kényelmes ágy, meleg, bőséges ebéd… és hogy nem kell harcolni szabad konnektorért.

Hadd emeljek még ki két személyes élményt.

A portimãoi Convento do Colégio dos Jesuitas templomban az Imádság Háza egész napos dicsőítést szervezett, ahova szívesen vártak zenész csapatokat a világ minden tájáról. Egy néhány magyar fiatalból álló, helyben összeállt együttessel mi is becsatlakoztunk ebbe, ahol így magyar nyelven is szólt a dicsőítés. Nagyon szép, áldott idő volt ez a pár óra.

Lisszabonban a São Jorge de Arroios templom volt a magyarok székhelye. Itt tartottunk magyar találkozókat, illetve magyar miséket. Számomra talán a legerősebb, legmegérintőbb élmény volt látni, ahogy kb. 1000 magyar és határon túli magyar fiatal megtölti ezt a templomot és hallani, ahogy az anyanyelvünkön visszhangzottak az imádságok és az énekek.

Befejezésül azt a dalt osztanám meg, mely végigkísért minket a találkozó alatt; ugráltunk rá és ordítottuk nagy koncerteken és vacogva dúdoltuk a hideg zuhany alatt. Nem egy komplex alkotás, de fontos üzenetet közvetít: minden nap egy szép nap, hiszen Isten gyermekei vagyunk. A dal: CAIN – I'm So Blessed.