Kedves Falubeliek! Rezsnyák Mariann vagyok, foglalkozásomat tekintve energetikus, épületek, főként családi házak energiaigényének számításaival foglalkozom a passzívház méretező program segítségével. Jelenleg gyesen vagyok a második lányunkkal otthon. Szabadidőmben a helyi Szín-Kör Egyesület festő szakkörében hobbi szinten űzöm a művészetet.

2022 márciusában lettem ténylegesen Lovasberényi lakos, amit azóta sem bántam meg. Egy nagyon jó közösséget ismertem meg a falubeliek személyében.

A mesés Gyulán születtem, egyetemi éveimet Szegeden töltöttem, a páromat egy energetikai képzésen ismertem meg Budapesten. Ő, Rezsnyák Áron, Székesfehérváron élt akkor a szüleivel. A Jáky József Szakközépiskolában magasépítő technikusként végzett, és jelenleg édesapjával közös családi vállalkozásban dolgozik műszaki rajzolóként. Hosszas levelezés és egymáshoz utazgatás után Budapesten költöztünk össze, de már akkor tudtuk, hogy a nagyvárosi élet hosszú távon nem nekünk való. Az álmaink otthonát mindenképpen vidéken képzeltük el. 2019 októberében életünket Isten előtt is összekötöttük.

Ekkortájt találta ezt a házat apósom - aki Szakiellenőr néven is megtalálható a YouTube-on -, amit először félve mutatott meg nekünk, mivel nem tudta, hogy mit fogunk reagálni egy düledező, romos épületre, amit már 40 éve nem lakott senki. A régebbi falubeliek ezt a házat a Tóth Erzsébet háza néven ismerik. A cudar állapotok ellenére őt is meglepte a ház iránt mutatott nagyfokú lelkesedésünk, amibe akkor és ott azonnal beleszerettünk. Ezután nem is kerestünk tovább. A férjem és az apósom szaktudásában bízva belevágtunk a majd 2 és fél évig tartó felújításba. A házon egy mélyfelújítást hajtottunk végre, ami azt jelenti, hogy csak a falakat és a tetőt tartottuk meg. A felújítást teljesen a modern igényekre szabva hajtottuk végre, szem előtt tartva a passzívház alapelveket, tisztelve a hagyományokat és az értékmentést. Pontos részletek a felújításról és a házról megtalálhatók a Facebook-on is 200 éves ház néven. A felújítás teljes mértékben megérte az anyagi és az időbeli ráfordítást. Álmainkban nem gondoltuk volna, hogy ilyen csodás lesz a végeredmény.

Ideköltözésünk óta rengeteg pozitív tapasztalatot szereztünk az itt lakókkal kapcsolatban. Például amikor a gyerekekkel elmegyünk a faluban sétálni, mindig akad egy-két jó szó, amit kapunk, néha ezt kiegészíti egy kis kifli, a kertben termett gyümölcs vagy virág. A szívélyes vendégszeretet megjelenését az adventi ablaknyitogatók alkalmával is számtalanszor megtapasztaltuk. Először fura volt nekünk, hogy nincs kerítés néhol a szomszédok között. Ugyan mind a ketten kertes házban nőttünk fel a férjemmel, de nem falusi légkörben, ahol simán leszólítanak az utcán, hogy menjünk be kicsit a gyerekekkel játszani az udvarra, nincs idegenkedés, mindenki köszön mindenkinek.

Néhány szót ejtsünk a gyermekeinkről is. Nagylányunk Eliza a házfelújítás közepén született, a család emiatt nagy dilemmába került, hogy hol folytassuk közös életünket, mivel a pesti lakás hármunknak már szűkös kezdett lenni. Ekkor apósomék befogadtak minket a kertes házukba Fehérváron, ahol a felújítás további viszontagságait sikerült átvészelnünk. A család erőn felül segített abban, hogy a második lányunk, Szófia már az új otthonunk melegében születhessen meg. Azóta már a harmadik gyermekünket hordom a szívem alatt, aki remélhetőleg szintén itthon fog megszületni.

A közeljövőben több célunk is van, garázst szeretnénk építeni, hogy fenntarthatóbbá tudjuk tenni az otthonunkat, mert csak ide tudunk napelemeket telepíteni. A másik nagy álmunk, hogy a saját történetünket és a ház felújításának főbb mozzanatait egy könyv formájában jelenítsük meg, amivel segíteni tudunk hasonló felújításba vágó családoknak.
Jó egy ilyen összetartó és barátságos közösséghez tartozni, mint Lovasberény.

A következő láncszem legyen Lőrincz Noémi és családja. Ti is nem régen éltek Lovasberényben, kérlek, mutatkozzatok be, meséljetek az ide költözésről, a házfelújításról, munkátokról, családról, szabadidőről, hobbiról, tervekről!