2022. április

Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

A polgári forradalom és szabadságharc időszaka

Az uradalmi és a jobbágyok használatában levő földek elkülönítése az 1840-es évek elejétől feszültségben tartotta a mezőváros lakosságát. 1846-1847 telén újabb feszültségforrással bővült a helyi társadalom: a rossz gabona- és burgonyatermés hatására éhínség tört ki Lovasberényben is. A megélhetési gondok különösen a zselléreket sújtották, azt a földművelésből élő réteget, amelyet az úrbéres viszonyok a társadalom perifériájára kényszerítettek. Súlyos helyzetüket megértve az uradalom 300 pozsonyi mérő gabona kiosztására tett ígéretet (a gabonát a lovasberényi és a nadapi ínségesek között tervezték felosztani).

Konfliktusoktól terhes helyzetben érkezett Lovasberénybe a pesti forradalom híre, majd a március 19-e utáni napokban a jobbágyfelszabadításról, a robot és az egyházi tized eltörléséről szóló törvénytervezet. A telkes jobbágyok a pozsonyi országgyűlés törvénytervezeteit lelkesedéssel fogadták. Azonban a zsellérek, akiket a törvénytervezet kizárt a föld tulajdonjogából, elkeseredett véleményüknek adtak hangot. A polgári korszak küszöbét föld nélkül, üres kézzel lépték át. Különösen azon zsellérek zúgolódtak, akiket az uradalom tiszttartói mozdítottak ki telki állományukból. Ugyanis „önkényesen elvették több jobbágy telkét”, s az elvett területeket „önkényesen” másoknak adták. A jobbágyfelszabadításról szóló törvénycikk hatására „ősi vagyonukat” követelték. Az uradalom és a tegnapi jobbágyok között az ellentétek nem a földeket illetően mélyültek el, hanem az erdőhasználat és a vadászat kérdésében. 1848 tavaszán még úrrá lett az uradalom az ellentéteken, meg tudta fékezni a tilos vadászatot és az erdő pusztítását.

1848 nyarán a nemzetőrség megszervezése mellett az országgyűlési választások lebonyolítása kötötte le a figyelmet. Lovasberény választójoggal rendelkező lakosait a csákvári választókerülethez csatolták. Csupán a kerület választásra jogosult lakóinak számát ismerjük (2572 fő), s ebből arra következtethetünk, hogy csupán az összlakosság 8-9%-a rendelkezett választójoggal. Lovasberény gazdasági erejét ismerve 360-380 lakos rendelkezhetett az 1848:V.tc-ben meghatározott feltételekkel (negyedtelek, kézműves, kereskedő, értelmiségi foglalkozás, 100 forintos évi jövedelem). A választókerület székhelyén, Csákváron, 1848. június 20-án Madarász László radikális politikust választották képviselővé. Lovasberényt 1849. január elején osztrák erők szállták meg. A móri ütközet (1848. december 30.) után a Jelacic vezette hadtest egységei január 1-jén és 2-án állomásoztak Lovasberényben. Az uradalom és a lakosság élelmezte „Őfelsége” katonáit, akik a legjelentősebb kárt a borospincékben tették.

Osztrák erők szállták meg Székesfehérvárt is, január első hetében befejeződött a megye katonai meghódítása. Az ideiglenes megszállás négy hónapja alatt igen feszült helyzet uralkodott a mezővárosban. Rendszeressé vált az uradalom és a lakosság összeütközése, amelyre az adott okot, hogy a lovasberényiek csoportosan jártak az erőbe fát vágni és vadászni. Február elején a kihirdetett tilalom ellenére az urasági erdőt pusztították.

A szabadságharc végnapjaiban is súlyos megpróbáltatás várt a mezővárosra. Augusztus 17-én Jablonowski vezérőrnagy dandára szállásolta be magát. A császáriak letartóztatták a forradalom hívének bizonyult református lelkészt.

Összeállította Szűcs Józsefné

Következő lapzárta időpontja:

2025.

január 25.

 

termofold

gecs

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human