Köszönjük Péter a kedves meghívást. Most már igazi hegylakónak érezzük magunkat. Örülünk, hogy csatlakozhattunk hozzátok és megismerhettünk Titeket.

Lovasberényi életünk elég nagy kanyarral kezdődött, mivel mi Angliából költöztünk haza 14 és 9 év után 3 gyerekkel. Márton 7 éves, Botond 4,5 éves, Benedek 3 hónapos.

Történetünk 2013-ra nyúlik vissza, ekkor házasodtunk össze és döntöttük el, hogy Magyarországon szeretnénk élni. Miután megnéztünk sok-sok dokumentumfilmet, vegán életmódra váltottunk. Megismerkedtünk az Anasztázia könyvekkel, de a legnagyobb lökést Petró Tibor Egyhektáros öröklét című előadása adta. Ebben arról van szó, hogy minden családnak létre kellene hozni egy Szeretet teret, ahol körülbelül egy hektáron szinte mindent meg lehet termelni, ami az önellátáshoz szükséges.

Így első körben egy közösséget kerestünk, ahova csatlakozhatunk. Jártunk több, már működő önellátó közösségben. Voltunk élőfalu találkozón. Azonban rá kellett jönnünk, hogy nem ez a mi utunk. Egy kedves barátunk azt mondta, hogy ne közösséget keressünk, hanem válasszunk egy helyet és vonzzuk be az embereket, akikkel közösségben, egymást támogatva tudunk élni és alkotni. Tervünk az volt, hogy mindkettőnk szüleitől kb. azonos távolságra legyünk (eredetileg Kaposvárról és Hajdúböszörményből származunk). Így kezdtünk el keresgélni a Velencei-tó és környékén.

Véletlenek sorozatának köszönhetően 2016-ban megtaláltuk Lovasberényt és megvásároltuk az első 3500 nm-es területet a János hegyen, aztán 2019-ben a szomszédos 5500 nm-t. A hazaköltözés dátumának azt az időpontot jelöltük ki, amikor a legidősebb fiunk kezdi az iskolát. Ez év augusztusában érkeztünk haza.

Jókor jó helyen. Ezt érezzük folyamatosan, ahogy elkezdtük az életünket Lovasberényben. Ezt az emberek fogadtatása, támogatása és a környék barátságos jelleme érezteti velünk már a kezdetektől.

Napjainkat jelenleg a szervezés, a tervezés, a felújítás és a kert rendezése teszi ki. Péterhez hasonlóan mi is egy vegyszerektől mentes kertet szeretnénk kialakítani a permakultúra és az erdőkert alapjaira építve. Rengeteg tennivaló van még, de hisszük, hogy néhány éven belül sikerül megvalósítani minden tervünket.

A következő láncszem jelölt legyen Szlávecz Evelin. Előző számaink egyikében már láthattunk egy beszámolót a nyári lovas táborról, és most is szervezel éppen egyet. Mesélj nekünk arról, hogyan kerültél ennyire közel a lovakhoz, mit jelentenek neked ezek a gyönyörű állatok, a velük való munka, a róluk való gondoskodás? Mi vezérelt, amikor gyerekekkel kezdtél foglalkozni, és milyen céljaid vannak még a lovakkal?