2020 januárján ültünk le először Polgár-mester úrral beszélgetni Lovasberény „nagy” rendezvényéről. Akkor még mit sem sejtettünk az előttünk álló nehézségekről… A covid19 elnevezésű járvány világjárványként fenyegetett minket is, azonban akkor még nem éreztük a bőrünkön. Nagy volt az egyetértés. Nagy volt a fiatalos lendület, és 2020-ban, akkor még egymagam, bele is vágtam a fellépők keresgélésébe, szerződtetésébe. Az irány jó volt, azonban az ismert okok miatt egy szép március végi napon, mikor hatalmas közösségi erővel gyártott maszkokkal már elárasztottuk Lovasberényt, a számítógép elé ültem és szép lassan, érthető okokra hivatkozva lemondtam minden addigi szerződtetett fellépőt. Emlékszem ott ültem 2020. május 23-án szombat délután a teraszunkon, szakadt az eső, és azt mondtam: Hát ma lett volna…

2021. januárjában ismét belevágtam, már zárt ajtók mögött, de csináltam a dolgom, hátha a tervezett dátumra kinyit minden, és újra elindulhat az élet. Kései volt a nyitás, sok volt a bizonytalan tényező, úgyhogy ismét lemondásra kerültek a szervezett és lekötött műsorok. Szó mi szó, hihetetlen gyakorlatot szereztem a programok lemondásában, azonban a megvalósítás még igencsak váratott magára.

Időközben aztán kinyíltak az ajtók, és mégiscsak elindult az élet országszerte. Zsúfolt, programmal teli időszakot igyekeztem teremteni a 2021-es nyárra, őszre és télre is. December volt már, mikor egy lelkes fiúcsapat ablakkeresgélés közben Karácsonyi diszkóért „könyörgött”. S mivel valóban hagyomány a Karácsony másnapjának estéjét egy hatalmas bulival tölteni, valamint én is a programok híve vagyok – és bár sokszor sínyli meg a család –, ezen a karácsonyon is elő-térbe helyeztem a falubelieket. Akkor ez a lelkes fiú csapat azt mondta: Betti, ezért a buliért, mi veled leszünk…

Hát így alakult meg a Fiatal Aktivisták Szövetsége, akik szinte már január első hetében az irodámban ülve pihenték ki a szilveszter fáradalmait, és árlisták tömkelegét nézegetve ötleteltünk, beszélgettünk, álmodtunk, és hittem, hogy egy nap semmi sem jöhet közbe, és az álom valóra válik.

Soha nem látott gyorsasággal teltek a hónapok, és éppen kettőt pislogtam, mikor beköszöntött a május. Munka és feladat volt még bőven, idő azonban annál kevesebb. Ugyanis, bár nem tudtuk, hogy a rendezvény nagysága mekkora lesz, mennyi embert tudunk kivonzani a Kastély parkba, a becsült számok alapján, jogszabályi előírások tömkelege sorakozott fel, a katasztrófavédelmi előírásokkal, biztonsági és egészségügyi személyzettel, menekülési útvonalak terveztetésével és jelölésével, bizonyos dolgok, tárgyak elhelyezésével kapcsolatban, aminek eleget ellett tennünk. Ekkor pánikoltam be először. Ekkor kezdtem el mondogatni, hogy: Nem biztos, hogy elég nagy a kezemben lévő fejsze. Ekkor kezdtem el először nem aludni éjjel, és csak pörögtek a fogaskerekek órákon át az agyamban, mit, hogyan lehetne/kellene megvalósítani?! S ekkor kellett először helyre tennem magam! Mert a kereszt, mindig akkora, amekkorát elbír az ember. – lebegett a szemem előtt a mondat, és az irodámban is felírtam a bejárattal szembeni táblára – hogy minden belépéskor lássam és tudatosuljon bennem -, hogy MEG TUDOD CSINÁLNI!

Közeledett az időpont, a dolgok mentek, rendeződtek, pont úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mikor segítségre volt szükségem, csak intettem, és a Fiatal Aktivisták Szövetsége mellettem termett. Hétvégi napon raktuk a molinót, délután, munka után vágták a füvet, és a Fesztivál előtti pénteken, szabadságot kérve a munkahelyükön, mint a kiscsibék sorakoztak mellettem, hol széket pakolni, hol táblát rakni, sátrat állítani…

S hogy ne csak róluk legyen szó, mert a köszönöm-lista elég hosszú… Talán összeszedni sem tudok majd mindenkit… Mai napig kicsordulnak a könnyeim, ha arra gondolok, mennyien küzdöttek ezért a rendezvényért. Eleinte félve hívtam fel Hartal Istvánt, és Mohl Szabolcsot a parkban lévő fűnyírás miatt, azonban mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, Pánczél Lászlóval karöltve, hatalmas Persze, megoldjuk! mondatokkal rendezték a területet a rendezvény előtt két héttel. Azonban az eső esett, a nap sütött, a fű pedig, mint a gomba, úgy nőtt. Fülöp Mórichoz és a Lovasberényi Agrár Kft-hez fordultam, akik szintén nem késlekedtek, és a Cziráky Kastély parkból, három nappal a rendezvény előtt fesztiválhelyszínt varázsoltak a fű gyönyörű átvágásával. S ha már a terület álomba illő volt, jöhetett a probléma megoldása, amitől ismételten igencsak féltem: az áram. Fessler Péter idejét, energiáját, tudását nem sajnálva, embereit is a helyszínre vezényelte, hogy a lehető legszakszerűbb megoldással biztosítsa az áramot.

Már csak órák választottak el bennünket eddigi munkám legnagyobb sikerétől, vagy kudarcától. Mert vékonynak éreztem a jeget még előző nap is, amire táncolni hívott a Jóisten. Emlékszem, ahogy a fa alatt várakozva ültünk a fiúkkal, ugyanis Bánkúti Imre már úton volt a teherautóval Pestről, amiben sátrak és sörpadok, rattan ülőgarnitúrák sorakoztak, a színpadnál pedig megszólaltak a Bori Róbert és Takács Zoltán által szerelt és állított hangfalak. Akkor éreztem először, hogy ez bizony meg fog történni.

Talán be is sötétedett, mire minden a helyére került. Mire kialakítottuk a főző helyeket, kitettük a padokat, felállítottuk a sátrakat, kihelyeztük a szemetes zsákokat, és mindent, de mindent letakartunk, vagy biztonságba helyeztünk az érkező eső elől. Tudtuk, hogy jön, vártuk, és azt is tudtuk, nem marad itt a fesztiválra, mert nem hívtuk meg!

Aznap hajnalban, három órányi alvás után szakadó esőre ébredtem. Az elkeseredettség halvány szikrája sem volt bennem. Ott ültem a színpad mögött negyed 7-kor, szakadó esőben, és hittem, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van! Sorba érkeztek a fiúk, nyakukba akasztva a citromsárga nyakba akasztót, és szemvillanás alatt sokszoroztak meg engem. Intézték, amihez több ember kellett, azonban mindenről tájékoztattak, és minden döntéshozataluk előtt az utolsó bólintást tőlem kérték. Nem tudom elmondani, mekkora ajándék volt a sok-sok segítség mellett még ez a csapat is! Utólag visszagondolva biztosan nagyon messze voltunk a profi fesztiválszervezéstől, de ott, azon a napon épp úgy éreztem, mintha a világot váltanánk meg.

Hogy voltak e bakik? Mindig vannak! Hogy Csima Balázst szombat délután a lánchinta mellől ugrasztottam-e, mert AZONNAL villanyszerelőre volt szükség? Igen! Hogy jött-e? Persze. Míg élek, hálás leszek neki érte! Hogy voltak-e hibák? Persze, hogy voltak. Tanultam és tanultunk belőlük. S hogy mennyi feszültség volt bennem egész nap? Valaki azt mondta: elég volna, ha a telefont csak megfognám, és már töltene is. S hogy elégedett vagyok-e? Soha életemben nem voltam még egyetlen rendezvényemmel sem elégedett. Soha nem tudtam azt mondani: na ez egy sikeres sztori volt! Azonban most azt éreztem és azt érzem, minden úgy volt jó, ahogy történt, minden várakozásomat felülmúlta, és igen, azt hiszem, most először elégedett vagyok!

Szeretném megköszönni MINDENKINEK, aki segített, aki részt vett a munkában! Köszönettel tartozom azoknak a helyi vállalkozóknak, akik a főzőverseny nyereményeit felajánlották (Szita Pánczél Katalinnak, Magyar Zsoltnak, Szilasi Péternek, Horváth Juditnak, Hóman Attilának, és a Lovasberényi Benzinkútnak). Szeretném megköszönni a Fiatal Aktivisták Szövetségének (ifj. Magyar Zsoltnak, Bottka Máténak, Pályi Leventének, Szilasi Mátyásnak, Kiss Valentinnek, Hollósi Dánielnek, Berkeszi Balázsnak és Tóth Csengének), hogy mellettem álltak, hogy velem voltak és hogy mindig, mindenben számíthattam rájuk! Köszönöm a terület rendezését id. Hartal Istvánnak, Mohl Szabolcsnak, ifj. Pánczél Lászlónak, Fülöp Móricnak és a Lovasberényi Agrár kft-nek, Spindler Jánosnak, valamint Fülöp Elődnek. Az utolsó pillanatokban való széna szedést Südi Mihály polgármester úrnak, id. Gálos Lászlónak, Szlávecz Evelinnek. Az áramot, a felszerelést és a tanácsokat Fessler Péternek és csapatának, Südi Tamásnak és Kővári Zsoltnak! Köszönöm Bori Róbertnek, hogy pillanatok alatt segített a jogszabálynak megfelelő kordonokat bérelni a színpad elé, valamint Szilasi Gergőnek, hogy önzetlen segítségként idejét, energiáját és üzemanyagát nem sajnálva elhozta és bontás után vissza is szállította Székesfehérvárra! Köszönöm a Kastélyban való helytállást, a terület rendezésében való segítséget Tóth Lajosnak! A rendezvény zárásaként pedig hatalmas köszönettel tartozom Rozgonyi Csillának, hogy a papírmunkában hatalmas hátteret és segítséget adott. Köszönöm a sok-sok fotót Schneider Fanninak. Valamint végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, köszönöm az anyagi támogatást és a belém vetett bizalmat Südi Mihály polgármester úrnak és Lovasberény Testületének! Szívből remélem, hogy senkit sem hagytam ki, azonban ha mégis, elnézést kérek, és szeretném NEKED IS megköszönni!

Talán még most is hihetetlen számomra, hogy 2022-ben Lovasberényben létrehoztunk egy fesztivált, ahol talán tényleg minden korosztály megtalálta a maga örömét. S hiszem, hogy ez egy olyan kinccsé válik, amire vigyázhatunk és amit őrizhetünk hosszú-hosszú éveken keresztül!

Fülöp-Weigler Bettina Anna