Huszonhat évvel ezelőtt Vörösberényben tartották az első berényiek találkozóját, azóta minden évben más-más Berény szervezi meg. Már kétszer körbeért a staféta. A 13 Berény utónevű település közül 12 rendszeresen részt vesz a találkozókon. Lovasberényből ezidáig mindig indult delegáció, hol többen, hol csak néhányan képviselték falunkat. Idén kilenc fővel vettünk részt a diósberényi találkozón.

Diósberény egy igen kicsi falu a Tolna megyei dombok ölelésében. Hogy mi jellemzi? Kedvező természeti adottságok, összetartó közösség, fejlett infrastruktúra, felújított középületek. Van könyvtár, művelődési ház, önkormányzat, óvoda, öregek napközi otthona, tájház, kulcsosház és persze templom, fenn a kálvária dombon. A lakosság száma mindössze 280 fő.

A kedves fogadtatás után végigjártuk az épületeket, mialatt a polgármesterek kerekasztal megbeszélést tartottak. A délutáni kulturális – jellemzően táncos-zenés – műsoron mi két verssel leptük meg a közönséget.

Hogyan összegezném a találkozót? Összetartásból, szervezésből kitűnő.

És, hogy a polgármesterek találtak-e közös pontot a Berények között? Véleményem szerint: nehezen lehet összehasonlítani egy apró falvacskát egy közepes méretű várossal. De a résztvevők számára nem is ez volt a fontos, hanem hogy felhőtlenül töltöttünk el egy napot ott, ahol tárt karokkal várták az összes berényit.

Jövőre ismét Vörösberény szervezi a találkozót, immár harmadszor.

Horváthné Elbert Mária