Tisztelt Olvasó! Az én írásom is visszaemlékezésről szól. A mi korunkban ez érthető.

Magam is alig hiszem, hogy már 21 éve vagyunk lovasberényi lakosok. Ezt csak a házba költözésünk dátumától (2001. április 12. Gyula nap) számítottam.

Azonban ezt megelőzően is kezdtük már kialakítani jövendőbeli környezetünket. Telepítettünk 2500 borotvaecset nagyságú fenyő csemetét, közel 60, ma már fának mondható magról kelt diót és szintén magról cseperedett törökmogyoró facsemetét. A fenyőket időről-időre levitte a hegyről lezúduló esőáradat. Azokat mi szorgalmasan hétvégeken kiszedtük a sárból és visszavarázsoltuk a helyére. Két lány unokánk is tevékeny részese volt az ültetésnek.

A két lány azóta már diplomás hölgy, a fenyők is már szinte az égig érnek.

A két lány után született még három unoka a családba, két fiú és egy kislány. Már ők is középiskolások. A nyarakat rendszeresen itt töltik, persze már nem az egész szünidőt, mint korábban. Bár a koronavírus alatti első nyarat mind az öten itt töltötték. Persze ehhez hozzájárult a medence, a trambulin, no meg a legnagyobb unokának az online munkavégzési lehetősége.

A családi ünnepeknek is a lovasberényi tanya a színtere. Ilyenkor tele a ház. Szinte már szűk is, miután minden nagylány külön „életteret” igényel.

A 21 év elröpült. Ebből számomra a Vízitársulat elnökeként eltöltött 15 év meghatározó volt. A Társulatot készen kaptam, Mátis József és néhány szőlőhegyi présház tulajdonos kemény munkájának köszönhetően. Általuk ismertem meg igazán a falubeli és a szőlőhegyi vízitársulati tagokat. Nekik köszönhetem, köszönhetjük a sok barátot, a velük együtt töltött remek összejöveteleket. Szereztem néhány haragost is, az elnöki munka ezzel jár. Örömömre szolgált ezzel együtt, hogy jó néhány fejlesztést is sikerült megvalósítani. Gondolok itt az új szivattyútelepre, az altalaj tűzcsapok telepítésére. A szivattyútelepnek köszönhetően a legnagyobb nyárban sem volt víznyomás esés. Az altalaj tűzcsapokon keresztül pedig a szőlőhegyi rendszer tisztítása lehetséges.

Gombás Ferencre Török Ili hívta fel a figyelmemet. Feri fúvós zenekara játszott többször a lovasberényi borbarangolókon és borversenyeken, és emelte a rendezvény színvonalát. Itt köszönöm meg Ferinek a részemre átadott stafétabotot a cikk írásához.

Szóval borverseny is volt vagy 15 éven keresztül. Néhai Mátis József ötlete alapján született meg az első borverseny, és követte a többi. Ő kért meg minket a megvalósításra. Horváthné Marcsival karöltve csináltuk évről-évre. Gondolom mindenki megelégedésére, legyen az szőlősgazda, vagy vendég. Télen meg „borbarangló” volt, az új borok borkóstolója. Ez szakmai jellegű volt, a még nem teljesen kész borok tökéletesítése érdekében. Itt említem meg a másik zenészt, a tangóharmonikás id. Szilasi Lászlót. Sajnos már ő is „néhai”. Nagy hangulatot csinált, sokszor szinte táncmulatsággá vált az este.

Ez alatt a 21 év alatt megszépült, modernizálódott Lovasberény. Lett új művelődési ház nagy könyvtárral, és jobbnál jobb könytárosokkal. A Patika is új helyre költözött, éppen most kapott csodálatos, új „belsőt”. Néhány új üzlet is nyílt, a közellátást javítva. Több vállalkozás is helyet talált a faluban. Az utak felújítása is elkezdődött. Reméljük folytatása következik a Szőlőhegyen is.

A Hársasban, ahol a tanyánk van, a korábbi tulajdonosok helyét sorban fiatalok foglalják el. Új épületek nőnek ki, új gazdaságok vannak kialakulóban. Úgy látom ez a tendencia nemcsak a Hársason érvényesül, hanem a János hegyen, a Diósban, és a Nadapi úton is.

Már a Szőlőhegy is jelen van a Facebook-on. Rendszeresen jelentkeznek a „Lovasberényi hegylakók” hasznos információkkal. Ajánlom mindenkinek.

A stafétabotot most én a Hársas új, fiatal lakójának, Sárdi Szilviának adnám át. Írjon magáról, az elképzeléseiről az otthonának választott Lovasberényben.