2022. május 28-án tartottuk az 55 éves Általános Iskolai találkozónkat Lovasberényben. Izgatottan készültünk erre a napra, hiszen öt év eltelt a legutóbbi találkozásunk óta, amikor még az osztályfőnökünk, Sterhardt Lászlóné Irénke személyesen nem, de egy levélben köszöntött bennünket.

Elsők között érkeztem a helyszínre, amikor a szervező, Pillné Kajtor Marika nyitotta a közösségi ház ajtaját. Ott volt a kertszomszédunk, Mohl Ila és Ivanics Marika is. Aztán ahogy múlt az idő, egyre többen lettünk. Nagyon vártam ezt a napot, hogy végre találkozhassak az osztálytársaimmal. A nagy létszámú, 44 fős osztályból 20-an voltunk jelen. Csak néhány ember maradt távol, de voltak olyan osztálytársak is, akikről az elmúlt évtizedekben nem tudtuk meg, hogy merre sodorta őket a nagybetűs élet.

Többen talán idejekorán hagyták itt a földi világot, róluk elérzékenyülve emlékeztünk meg gyertyagyújtással, név szerinti felolvasással.

Az érkező osztálytársak köszöntése, a mosolygós ölelések sokasága kis csoportokban baráti beszélgetéseket eredményeztek, majd Kajtor Marika ünnepi beszéde után egy vers hangzott el. Ezt követően Fazekasné Szabó Lujzi apró, saját készítésű horgolt figurákkal ajándékozott meg bennünket.

Közben az ízlésesen megterített asztalokra került az ebéd – a bőségtál – finomságokkal, hidegtálakkal, majd megannyi édes-sós sütemény, frissítő, üdítő italok. A boldog hangzavar még evés közben is csak alig csitult, hisz a mondanivaló sok volt! Az öröm mellett a szomorúság is nyomott hagyott néhány családban, és a covid járvány sem kímélte a falu lakóit.
A közös ebéd elfogyasztása után fotókat készítettünk, javasoltuk néhányan, hogy talán évente kellene találkozni, mert minél jobban halad az idő előre, az osztály létszám egyre fogyatkozik. De vagyunk, leszünk jónéhányan, akik a végsőkig kitartunk!

A baráti beszélgetések során apró huncutságok is kiderültek, amelyeket Pap Jani mesélt. Lujzival együtt csodálkozva hallgattuk a rólunk szóló történeteket. Róth Ferivel való beszélgetésem során kiderült, hogy az elmúlt évtizedek munkája, vállalkozása világutazóvá tették őt, de mára már a család nyújt igazi nyugalmat. Horváth Misi a sportnak él, versenyeken játszik eredményesen, Stettler Bozsikkal a matek tanárról, Baranyai Margitról is beszélgettünk, mert valóban hasznát vettük az életben a szigorú, de számunkra hasznos tanításnak! Magyar Éva beszélt arról, hogy volt szerencséje találkozni a tanárnővel Budapesten, de sajnos telefonszámot nem cseréltek. Fiala Feri is megérkezett családjával, akit mindannyian nagy örömmel vártunk, hogy együtt tölthessünk pár órát.

Németh Erzsi, Pap Jani, Szabó Lujzi nagy érdeklődéssel fogadták, vették kézbe a Délibáb Művészeti Magazinokat, melyeknek olvasószerkesztője vagyok, valamint a gyermekkori álmokat megvalósítva az általam szerkesztett Ősfehérvár Alkotóközösség Emlékalbumát, amelyekben több berényi alkotó, festő, író, versmondó, fegyverkovács is bekerült, megörökítve a munkásságukat az utókornak – legnagyobb büszkeségemre!

Szabó Lujzi kérésére egy versem is elhangzott a szülőföldemről, melyet örömmel olvastam fel, hisz minden gyerekkori emlék ideköt szeretett kis falumhoz.

Az érkezéshez képest késő délután a búcsúzkodás kevésbé örömteli pillanata is elérkezett. Szülőfalunkból a királyok városa felé haladva a hazafelé utat Hegedűsné Heiter Pannival tettük meg, a gazdag élményekkel teli osztály találkozó után.

Még napokig lázban égtünk, a világhálón leveleztünk, fotókat osztottunk meg az 55 éves osztálytalálkozó örömteli pillanatairól, remélve a legjobbakat, kitartásban, egészségben valamint abban a hitben, hogy egy év múlva ismét találkozhatunk!

Sipos (Nagy) Mari