30 éve történt... a lovasberényi labdarúgás utolsó nagy sikere. 1992.06.12-én az utolsó hazai mérkőzésen elért győzelemmel a lovasberényi ifjúsági csapat bebiztosította első helyét az 1991/1992-es Fejér megyei II. osztályú labdarúgó bajnokságban. Az előző idényben nem szerepelt fényesen a csapat, mert a bajnokság végét a 14. helyen zárta. Ősszel viszont ugyanezzel a felállással, komolyabb edzésmunkával, egy kiváló edzővel, már csapattá érve mutatták meg a fiatalok, hogy mire képesek közösen küzdeni tudásban és akaraterőben. Az őszi idényt a dobogó első helyén zárták 14 győzelemmel és csupán egy vereséggel (Cece) 47 rúgott és 14 kapott góllal. A hazai meccsekre egyre több lelkes szülő és ismerős látogatott ki, hiszen küzdelmes, jó iramú mérkőzést láthattak a nézők. Tavasszal már a felnőtt csapat nézőközönségének a számát közelítették meg a szurkolók. A fiúk nagyon várták a tavaszi fordulókat, hiszen első helyről rajtolva már érezték, hogy valami nagy dolog történt velük. Sajnos a nagy mumus, Cece itthon is győzelmet aratott felettük. Ez sem törte meg a csapatot, hanem a jó szériát folytatva megnyerte a bajnokságot 25 győzelemmel, 1 döntetlennel és 4 vereséggel, 95 rúgott góllal és a bajnokságban a legkevesebbet kapott 40 góllal.

A sikert annak is köszönhetjük, hogy Csordás Laci bácsinak sikerült összerakni úgy a csapatot, hogy mindenkinek megtalálta a legmegfelelőbb pozíciót, és senki sem sértődött meg azon, ha nem kezdőként, hanem „kispadosként” ülve nézte végig a mérkőzést. A csapategységet erősítette, hogy nagyon jó barátságban voltunk egymással. Sokszor segítettünk csapattársainknak az otthoni munkában, hogy senki se hiányozzon az edzésekről, mérkőzésekről. Sohasem az anyagiakért fociztunk, hanem egyszerűen azért, mert szerettük rúgni a labdát délelőtt, délután, esőben, hóban, sárban élvezve a sok humorral és viccel együtt töltött időt.

Ezeknek az emlékeknek a birtokában szerveztük meg idén júniusban a találkozónkat itt Lovasberényben, a 30 évvel ezelőtti fő támogatónk, Böhm Imre presszójában. A vidám hangulatú beszélgetésen a csapat 90%-a részt vett, sajnos két csapattársunk már nem jelenhetett meg közöttünk. Viccelődve, a régi történeteket felelevenítve, a 30 évvel ezelőtti feljegyzéseket végig hallgatva, az éjszakába nyúlt a megemlékezés. Köszönet mindazoknak akik eljöttek, remélhetőleg a következő találkozóra nem kell 10 évet várnunk.

Szomorúan hallottuk, hogy ebben a szezonban a nagy múltú lovasberényi futball egyesület nem tudott csapatot indítani a labdarúgó bajnokságban. A régi időkben elképzelhetetlennek tartottuk volna, hogy a faluban nincs 13-15 fiatal, aki futballozni szeretne. Reméljük, hogy ez csak egy átmeneti időszak és ismét szurkolhatunk fiataljainknak. Szívből kívánjuk, hogy érezzék át a csapatjáték összetartó erejét.

Az ifjúsági csapat nevében lejegyezte
Magyar Zsolt