Egy meleg, kora nyári délelőtt a Maci csoportos gyerekek ismét útra kerekedtek, hogy vidám nevetgélésükkel, csivitelésükkel betöltsék a falu utcáinak hétköznapi csendjét. Úti célunk ismét a Móricz Zsigmond utca volt. Először egy érett termésektől roskadozó cseresznyefát látogattunk meg Zsuzsó óvónéniéknél. A gyerekek pillanatok alatt teli szedtek egy nagy tálat a finom, lédús gyümölccsel. A frissen szerzett zsákmánnyal elvonultunk a Gécs sütöde elé, ahol a gyerekek vígan csemegéztek a megmosott gyümölcsből.

A lakoma után mindannyian betértünk a pékségbe, ahol Gécs Gergő és az ott dolgozók már nagyon vártak minket, hisz a délelőttünk meglepetése az volt, hogy bemehettünk a pékségbe szétnézni és sütni is. Gergő vezetésével megnéztük a nagy liszteszsákokat, a – felnőtt szemmel is – hatalmas keverő tálakat, a kemencét, ahol a finomabbnál finomabb pékáruk sülnek mosolygós pirosra.

A nézelődés után kaptunk munkát is: a pékség dolgozói előkészítettek számunkra apró cipókat kalács tésztából. A gyerekek körbeállták a hosszú, lisztezett asztalt, és az apró kezek nekiláttak a feladatnak: gyúrtak, nyújtottak, sodortak, formáztak és különböző dolgokat alkottak: csigát, perecet, pillangót, almát, karikát készítettek, majd be is kenték mázzal, amitől szép fényes és édes lett a sok kis kalács.

Élményekkel és néhány lisztfolttal gazdagon mentünk vissza az óvodába, ahol már várt minket a finom ebéd. Mire megettük az ebédet, a kisült kalácsok is megérkeztek, a gyerekek nagy örömmel keresték ki a sajátjukat, bár először meglepődtek azon, hogy mekkorára nőttek sütés közben a kalácskák. Délután büszkén mutogatták szüleiknek, hogy mit készítettek és mesélték, hogy hogyan kóstoltak bele a pékszakma rejtelmeibe, és természetesen a legtöbben már hazafelé megízlelték a finomságokat.

Köszönjük Gécsné Zsuzsó néninek a szervezést, Gécs Gergőnek és a pékség dolgozóinak pedig a kedves fogadtatást és ezt az élményt. Reméljük, lesz még lehetőségünk máskor is látogatást tenni a sütödében!

Lovas Mária